Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Buzás Julianna | 1 hozzászólás
Már reggel érezhető volt, hogy meleg nap lesz. A buszon kevés ember utazott, ilyen hőségben leginkább csak azok, akik a munkahelyükre igyekeztek. No, meg pár fiatal és idős, akiknek bizonyára, muszáj volt útra kelni.
Olvasnivalót nem vittem magammal. Kihasználtam az időt a legkedvesebb időtöltéshez, nézelődni, ami nálam egy régi játék: kitalálni kik lehetnek a körülötem utazó emberek, útitársaim. Mellettem ősz hajú, tömött bajszú, jó hetvenes öregúr. Ünneplőruhájából naftalinszag árad.
13 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Míg jósnyelvek bal-jövőd papolják,
Mit tehetnék áramok divatja
ellenetek, stréberek szimatja?
A seb is előbb gennyét kiadja,
mielőtt begyógyul és a var
jelzi csak, hogy lázas volt a vér ott
s hogy minden láz nyugalomba hal.
Kor, lekötöd minden jobb erőmet,
máglyává zaklatod heverőmet,
miképp gyógyulhatnék ki belőled
te kétarcu, kancsi förtelem,
ki egyfelé csókot intsz, hogy: Béke!
|
|
14 éve | Buzás Julianna | 6 hozzászólás
Válogatás a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által 12. alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat díjnyertes munkáiból
14 éve | Buzás Julianna | 5 hozzászólás
Válogatás a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által 11. alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat díjnyertes munkáiból.
14 éve | Farkas Hedi | 1 hozzászólás
Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta,
mert ez a te utad.
Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.
Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.
14 éve | Buzás Julianna | 1 hozzászólás
Két súlyosan beteg ember feküdt a kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról.
Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy el kezdte közvetíteni a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.
Az életünk tele van kihívásokkal, küzdelmekkel.
Sokszor olyan terhekként szakadnak a vállainkra,
hogy azt érezzük, beleroppanunk, hogy egyedül ezt már nem bírjuk el.
Reggel, amikor a nap ragyogva kacsint be az ablakunkon, amikor átölel a fény és a melegség, akkor minden olyan könnyűnek, minden olyan egyszerűnek tűnik. Ám azokon a napokon, amikor szürke, ködös, nyálkás az idő, amikor a felhők eltakarják előlünk a nap sugarait, olyankor...
"Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért, érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye, az ami bevilágítja az életünket"
/Molnár Ferenc/
Öreganyó ölébe engedett kezekkel ült, fából eszkábált lócán, nádtetős háza előtt.
Barázdált arcán a múló idő nyomai. Olyan ő, mint egy magányos tölgy,
bő ruhája lombként borul köré. Göcsörtös ujjai egymásba kapaszkodnak.
Fejét fekete kendővel szorosan, redőzve kötötte meg álla alatt.
14 éve | Farkas Hedi | 0 hozzászólás
Mese az üvegablakról és a Fényről
14 éve | Balogh Péter | 0 hozzászólás
Két titkos sötét pont nézi szememben
Az életet, mely körülront engem.
Kiállítások káprázata ez,
Én nézem és nem nyúlok semmihez
Nézem, mint gazdag éjszakákon át
Álmaim ünnepi forgatagát.
Virraszt szemem éber két katonám
Alvó életemnél nyoszolyán.
Nézni a fényeket, nézni felhőket,
Nézni gyászruhás vékony szőke nőket,
A farsangot, mely utcámon elnyargal
S én nem megyek a vihogó farsanggal.
S így vonulnak és nézhetek utánok:
Nyári éjek és téli délutánok
Óh nézni: száll a napfényes vasárnap,
Órák, amikor randevúkra járnak.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás