Egy filozófia professzor az elöadását úgy kezdte, hogy
fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm
átméröjü kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az
üveg.
Igen - volt a válasz.
Ezután elövett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és
elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a
kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket,
megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elövett egy dobozt homokkal és azt
kezdte betölteni az üvegbe.

Válogatás a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által 12. alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat díjnyertes munkáiból

Válogatás a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által 11. alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat díjnyertes munkáiból.

Ma reggel kezebe került egy régi könyvem.

Hétvégén ellátogatott hozzánk édesanyám,

és körbenézett új otthonunkban.

Ő is szeret olvasni, így belelapozott néhány

porosodó könyvbe, amit még nem pakoltam el a költözés óta.

Így vettem kezembe én is azt a könyvet,

melyből most idézek néhány sort:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Másokkal megosztva a boldogság megsokszorozódik,

anélkül, hogy ezzel az eredeti forrás vesztene belőle.

A boldogság egyike azoknak a ritka kincseknek,

amik szaporodnak, ha másokkal megosztjuk."

- Napoleon Hill -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Két súlyosan beteg ember feküdt a kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról.

Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy el kezdte közvetíteni  a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.

Ismertem egy kisfiút, a szülei annyira szegények voltak, hogy semmi játékot nem tudtak venni neki.

És mégis voltak játékai!

A saját szeme, szája, füle és az orra, a haja és a nyaka, a két karja és a két keze, lába.

A haja játszott és táncolt a széllel; a füle tele volt madárénekkel, patakzúgással; az orra a virágok és bogyók illatával, a párolgó leves szagával, amit az édesanyja a tányérjába mert. A keze soha egy percig nem maradt nyugton, s a két lába is egésznap futkosott, ugrált a boldogságtól.