A veréb vette észre először az udvar közepén felállított póznát.
- Mi lehet az? - csodálkoztak a madarak.
- Hogy nem fa, az biztos - mondta a feketerigó. - Nincsenek ágai.
- Nem is villanyoszlop - mondta a seregély. - Nincsenek rajta drótok.
- Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka - szólt a vörösbegy. - Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
- Micsoda butaság! - gondolta a többi madár. - Miért épp a harkály kapna karácsonyi ajándékot az emberektől?

 Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.

 Tündérnek lenni

Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelkem

káprázatal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.

Ha én tündér volnék,
Gyakran varázsolnék,
Csupa jót azoknak,
Akiket szeretek.
Ha tündér lehetnék,
Sokszor énekelnék,
Mindig letörölném,
A hulló könnyeket.
Ha én tündér volnék,
Vigasztalást vinnék,
És felvidítanám
A bús embereket.
Ha tündér lehetnék,
Esténként mesélnék,
És csókkal zárnám le
A fáradt szemeket.
Ha én tündér volnék,
Közeledben élnék,
Hogy mindig vigyázzam,
Összes lépésedet.
Ha tündér lehetnék,
Arany fényben égnék,
És felolvasztanám
A hideg szíveket.

Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá:

- Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos?

- Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. – Nekünk, sárkányoknak hét fejünk van.

- Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. – Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre!

 
Felébredt az égbolt és az ablakába
még mindig ott állt, és didergett a lélek,
az álomhajú fekete éjszakába.
Tenyerébe rejtette könnyes bánatát,
de senki nem hallotta sóhaját.

Csillagszemét már álomra hunyta az ég.
Míg elalszom mondanál nekem egy mesét?
A lélek így mesélni kezdett, és ha sírt,
könnyeiből mosolya szülte a csodát,
de senki nem hallotta sóhaját.

És csak mesélt, csak mesélt a bánatáról,
rohanó életének ezer bajáról,
a fájdalmakról, mikor űzik hajtják, míg
féltés félelmei lassan betakarják,..