Egy madáranya, aki sokáig a teste alatt őrizte pucér fiókáit, amikor megnőnek és a fészek szélén dideregve, remegő szárnyaikat kiterjesztve az alattuk tátongó halálos mélységbe merednek, egyiket - másikat finoman még meg is taszítja: " Indulj el végre, s ha zuhansz is egy pillanatig, utána röppenj föl az égre" "
Az ilyen madármamát...nem csak a kicsinyeihez fűzi bizalom,- hanem a Természet Anyához is, aki gyámoltalan fiókáját megtanítja mindenre, amit tudni kell. A madármama bízik a Madáristenben. Merész tanfolyam ez. Halált megvető bátorság kell hozzá, és főleg elképesztő hit, hiszen egy-két gyakorló körrepülés után több ezer kilométeres vándorútra indulnak el együtt. És felváltva alszanak majd közben.
De mennek. Alvás közben is bíznak egymásban. És magukban.
Ami pedig az óceánok felett szálló madárrajokat összetartja, az nem valamiféle kölcsönös érzelmi aggodalom, nem a " Vigyázz magadra, picikém, az isten szerelmére! " és a " Ne félj, papa, jövök utánad! "-hanem valami rejtélyes összetartozás.
Harmónia, amely nemcsak energetikai jelenség, tehát egy közösen átélt erőmező hatása, és nem is csak érzelmi kérdés, hanem mindezeknél sokkal több.- A természettel átélt egység élményére nincs szavunk. Benne vannak valamiben, ami bennünk is van.
Bennünk van a Hold, a Nap, a csillagok és az ember számára érzékelhetetlen, titkos áramlatok.
Ez a szeretet.

/ Müller Péter /

Válasz

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.
Antoine de Saint-Exupéry

Válasz

Minden nehézség tanít valamire, s minden lecke által többek leszünk. A sors nincs kőbe vésve, lehetőségeket rejt magában, s iránya rajtunk is áll. Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton vagy, gondok és szomorúság költözik a te házadba, s azt gondolod: "Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltűntethetek..."

Ha ily eszközöd nincs is, de olyan képesség birtokában vagy, mellyel átformálható a lét, könnyebbé tehetőek az anyag terhei, széppé s áldottá a lélek útja. Ennek egyetlen, ám leggyakrabban a legkomolyabb nehézségét az adja, hogy csak utalásokat találsz rá, iránymutatókat, de végső soron önmagadnak kell felfedezned, egyszerűen azért, mert tebenned van. Azonban ha időt és energiát szentelsz e megismerésnek, akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod, hogy "vannak még csodák..."
Mert Te magad is az vagy!

Válasz

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.” (Goethe)

"Minden ember őrizget a szívében egy fényes nagy varázslatot.Aminek a fénye sose alszik ki bennünk. Ami örökké él. Erős a karja, és gyengéd a szava, mint anyánk hangja.
A hit. "/Illés Sándor"/

Válasz