A nők az egész történelem során szerettek sminkelni. 
  .


   
A bőr szépítésére és díszítésére való hajlam az ember fejlődésének már igen korai szakaszában jelentkezett. Idõszámításunk elõtt Menes fáraó sírjában a sok ékszer mellett szempillafestékre, rúzsra, fésűkre, egyéb szépítőszerekre- és eszközökre leletek a régészek. Az előkelő, gazdag hölgyek szintén ilyen kozmetikumokat használtak.

Magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is "sminkelték". Kleopátra az ókorban szemét felül kékkel alul zölddel kontúrozta, száját pirosra festette. Szemöldökét vastagon szénnel feketítette. A dekoratív kozmetika, mint képzőművészeti ág is az Ókorban fejlődött ki. A görögök legendás testkultúrája jóval később alakult ki – tőlük ered a kozmetika (kozmetikosz) szó is, de őrizték az egyiptomi hatást: a nők alapozót használtak, hogy világosabbá varázsolják arcuk bőrét, ezt a görög-római kultúrában a nők fehér krétaporral váltották ki. Nem sminkelték magukat, de a sápadtság divatját a középkori nemesség hölgyei is követték, akkor ugyanis a barna, napsütötte bőr az alsóbb társadalmi osztályok, a parasztok ismertetőjegyének számított. Egész a XIX. századig megvetették az arcfestést, úgy gondolták, hogy csak a prostituáltak festik magukat. Az 1800-as évek halvány, lehelletnyi rózsaszín arcpír divatja után a XX. század izgalmas időszaka következik, hiszen a nők előtérbe kerülésével, a mozi hódításával a smink is elindult diadalútján.

 
 Alkalmi smink 

Az alkalmi smink abban különbözik a hétköznapitól, hogy hangsúlyosabb, kevésbé visszafogott. A hétköznapi smink vagy a szemet, vagy a szájat hangsúlyozza, ám az alkalmi festésnél mindkettő hangsúlyt kap. Alkalomtól függően lehet elegáns vagy party smink, ezeknél már erősebb színek, strasszok, csillámporokat is alkalmaznak. Külön műfaj az esküvői smink, amely egy felerősített és tartósított alkalmi smink, hiszen a fotókon, videókon is jól kell mutatnia a menyasszonynak. A könny-, izzadás-, és időjárásálló smink tartóssága alapvető követelmény, ennek érdekében több anyagot tesznek fel az arcra, másrészt sminkfixálót is használnak. Ugyanez az elv a divat- és reklámfotózás esetén, ahol a cél a minél tökéletesebb, kreatívabb, fotóképesebb smink elkészítése. Az alkalmi, esküvői sminket sminkesek, kozmetikusok készítik, míg a divatfotózáskor profi sminkesek, sminkmesterek működnek közre.

Színpadi smink 

Az arc festése régebben csupán a figyelemfelkeltés eszköze volt. A színházban azért alkalmazták, hogy a nézők a hátsó sorokból is jól lássák a színészek arcát. Előszeretettel alkalmazták a japán, kínai, görög színházakban, így tudták élethűbben megjeleníteni az eljátszott személy egyéniségét; az "alakok" látványosabbá váltak. Nagy hangsúlyt kapott a szem és a száj. A görögök színjátszási hagyományaihoz képest sokat finomodtak a szokások, hisz az antik színészek óriási mimika-maszkokat ragasztottak képükre. A színpadi smink feladata, hogy fokozza a drámai hatást, kiemelje a karaktert.

Testfestés, kulturális smink  

A testfestés eredete régről való, ősi védelmi és áldást biztosító módszer. Legyen akár hennafestésről vagy arcdekorálásról szó, minden földrészen végigkíséri a történelmet, a maga kulturális közegéhez alkalmazkodva: az indiánoktól a keleti népekig alkalmazták a testfestést, mert hittek annak áldó hatásában. A festés elkészítője a közösség megbecsült tagja volt, mely gyógyító és áldó formulákat, szimbólumokat is alkalmazott a beteg testrészre, de a lelki sebekre is alkalmazták; a szerencse, boldogság szimbólumai védték viselőjét. Festettek még a törzsi-családi hovatartozás kifejezésére, a férfivá avatás megtörténtének jelzésére csakúgy, mint harcra készülődéskor a rémület leplezésére illetve rémület keltésre vagy gyász, ünnep kifejezésére. Ez a szokás korunkban is tovább él bohócok nélkülözhetetlen eszköze vagy a karneváli, báli alkalmakon, hagyományőrző viseleteken (japán gésák) illetve egyes sportversenyeken. (amerikai foci, rögbi csapatok illetve szurkolók arcfestése)


forrás: smink története ,Wikipédia