«A Föld napja» mozgalom fontos változásokat indított el a természetvédelemben, de sajnos, nem tudta megakadályozni azokat a folyamatokat, melyek mára az éghajlatváltozás elkerülhetetlenségéhez vezettek, és alapjaiban veszélyeztetik a földi élet megannyi formáját.

Az élővilág egyre nehezebben küzd az ember okozta klímaváltozás következményeivel. Évmilliók lassú evolúciója után a jelenleg zajló változások rendkívül gyorsak, sok fajnak esélye sincs ehhez alkalmazkodni. Már az optimista – az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentését feltételező – 1,5-2,5°C-os átlaghőmérséklet-emelkedés is a fajok 20–30%-ának kihalását eredményezheti, + 4°C fölött pedig még nagyobb mértékű kipusztulással és a biodiverzitás drasztikus csökkenésével kell számolnunk.

A legsérülékenyebb ökoszisztémák a sarkvidékek, a mangrovék, a korallzátonyok, a tundra és a tajga, a hegyvidékek és a mediterrán vidékek élővilága. A klímaváltozás a legnagyobb károkat várhatóan az
Északi-sark környékén, Afrikának a Szaharától délre fekvő területein, az ázsiai nagy folyók deltáiban és a szigetvilágokban fogja okozni – először. Már a 2–3°C-os hőmérséklet-emelkedés is olyan mértékben megváltoztathatja az Észak-atlanti- és a Golf-áramlatot, ami rendkívüli átrendeződésekkel járhat az egész bolygó élővilágában.

 Drámai veszélyek fenyegetik az embert is. Az éghajlatváltozás következményeként egyre többeket fog fenyegetni a vízhiány, az éhínség és a nélkülözés, vagy a már legyőzöttnek hitt fertőző betegségek új támadása. A hőhullámokkal, viharokkal, tűzesetekkel, árvizekkel kapcsolatos halálozások és megbetegedések száma is várhatóan érezhetően növekszik majd. A szűkülő erőforrásokért pedig egyre gyakoribbak lesznek a konfliktusok.

Sok mindent tudunk már az éghajlatváltozás okairól és a következményeiről. Azonban még sok kérdés továbbra is nyitott, és a tudósok is csak találgatnak. Nem tudjuk például, hogy a klímaváltozás, a környezetszennyezés és más, az ember okozta változások együttesen milyen visszafordíthatatlan hatásokat fognak eredményezni, milyen egymást erősítő folyamatok indulhatnak be.

Más élőlényektől nem várhatunk segítséget, nekünk, embereknek kell megváltoznunk ahhoz, hogy száz év múlva, 2108. április 22-én unokáink ne betegen, éhesen és szomjasan emlékezzenek az egykori Élő Bolygóra és az addigra csak képeskönyvekben létező fogalmakra, mint a korallok vagy jegesmedvék.