A Turul nemzetség elfeledett szentje

Skóciai Szent Margit, Szent István király unokája


Kezembe került a pécsi Janus Pannonius Múzeum füzeteinek 12. száma (1967. Pécs), amelyben Papp László írását olvastam Rékavár 1963. évi ásatásáról. Sajnos ezek a tanulmányok a nagyközönség számára nehezen megszerezhetők, pedig a szakmán kívül is biztosan lenne rá érdeklődés, hiszen annyi érdekes dolgot tudhat meg belőle az ember. A vár romjai a baranyai Mecseknádasdtól nyugatra húzódó Várhegyen találhatók. Olvasása közben több kérdés merült fel bennem: Miért nevezik Rékavárnak? Kik voltak az itt lakó britek? Ki volt skóciai Szent Margit? Miben mutatkozott meg szentsége? Miért tudunk oly keveset róla?
A válaszokat báró Malcomes Béla Szent István unokája című könyvében találtam meg. 1938-ban Budapesten jelent meg, Szent Margit Skócia királynéja magyar származása és magyarországi szülőhelye alcímmel. E könyv alapján szeretném megismertetni a Dobogó olvasóival is a regényes történetet, mely II. Vasbordájú Edmund angol király két fiacskájának Magyarországba menekítésével indul. Sajnos a magyar krónikák nem számolnak be erről, de Malcomes báró felkutatta a legrégibb angolszász krónikákat és könyvében közli tartalmukat.
Az Atheling hercegeket 1017-23 között - sajnos az időpontok nem biztosak, mert a forrásokban más-más évszám szerepel - Nagy Kanut dán király elől menekítették, aki apjukat párviadalban halálosan megsebesítette, majd megszerezte az angol trónt. 1035-ben, Rómában bekövetkezett halála után azonban birodalma széthullt. A két herceg, Edward és Edmund, 2 és 3 évesen először Svédországba került, majd a –hunok királyához” - így szerepel a legrégebbi angol krónikában: az angolszász ill. worcesteri Florence krónikájában - Szent Istvánhoz –felneveltetés végett”. Edmund herceg életét nem tudjuk biztosan követni, hiszen az egyik forrás úgy számol be, hogy Magyarországon halt meg –éretlen korban”, egy másikban viszont az olvasható, hogy ő is visszatért testvérével Angliába. Edward hercegről azonban biztosan állítják, hogy Ágota lett a felesége. Ágota származására megint több verzió található az angol krónikákban. Az viszont bizonyos, hogy Ágota és Edward lánya, Skóciai Szent Margit volt, akinek élete és a róla maradt feljegyzések már egyértelműen bizonyítják, hogy Ágota csak a Turul nemzetség szülötte, Szent István király lánya lehetett.
Nézzük, mi bizonyíthatja, hogy az angol hercegek a nádasdi Rékavárban éltek. A mai Mecseknádasd térsége a középkorban királyi birtok volt, a vele szomszédos területek pedig a pécsváradi püspökségé. Malcomes úgy fogalmaz: –A Réka várához tartozó adománybirtok királyi birtok volt, melyet Szent István valószínűleg csak használatra adott fiatal vendégeinek.” Papp László azt írja: –Néhány évtizede még, állítólag, élt olyan helyi hagyomány, hogy valaha a vár egy fejedelmi angol családé volt, s hogy a hegyet ťaz angol szűz hegyéŤ-nek hívták.” Szintén ezt támasztja alá az 1235-ben II. András király által Bertalan pécsi püspök javára kiállított oklevél másolata, mely a területet –Terra Britanorum”-nak, –britek földjének” nevezi (Dr. Rézbányai József, Katholikus Szemle 1896). Vagyis elfogadhatjuk, hogy itt született és nevelkedett Szent Margit.
Réka vára, melyet Rák várként is emlegetnek a helyiek, már állt a honfoglalás idején is, és a Várhegy aljában egy templom, ahol Edward herceg és családja imádkozott. Idézet Malcomes Bélától: –A Rékavár aljában álló ősrégi templom, az Ecclesia Sanctus Regis, a Szent Király temploma, melyet egy régi okmány is felemlít, szintén királyi birtokon állt. (Árpád-kori okmánytár X. 232 ) - Nem kétséges, hogy ez a templom azonos a nádasdi, régebben Szent Chillianról, később Szent Istvánról elnevezett plébániatemplommal.” Nem feladatom eldönteni, de úgy érzem, hogy a két elnevezés, Rékavár és a Szent Király temploma, egészen Atilla királyig vezet vissza bennünket.
Malcomes a várromok régiségének bizonyítékaként említi azokat rendkívüli nagyságú tölgyfákat is, melyek egy 1777. évi leírás alapján legalább 7-800 évesek voltak akkor, és a romok között és fölött még az 1800-as évek végén is ott éltek. Szintén tőle tudjuk, hogy a kis templom mellett régi körfal maradványait találták, mely épület is egyházi célokat szolgált, mivel átvezető ajtó nyílt belőle a templomhoz. Vizsgálói feltételezték, hogy a templomos lovagrend, mások szerint valamely ismeretlen női szerzetesrend kolostora lehetett.
A királyi család itt töltött éveiről magyar forrás hiányában nem tudok beszámolni, a külföldiek már csak az Angliába való visszahívás ill. visszatérés utáni eseményekről írnak. Edward királyi birtokot és feleséget kapott Szent Istvántól. Ágotának három gyermeke született, Margit, Edgar és Krisztina. Edward és családja visszahívásáról így számol be William Malmesbury: –Hitvalló Edward király...követséget küldött a hunok királyához, hogy bátyjának, Edmundnak fiát, Edwardot családjával együtt engedje haza, hogy ő vagy esetleg fia kerüljön az angol trónra.”
A királyi család, Szent István unokáival 1057-ben, I. András király uralkodása alatt indult útnak Angliába. Ekkor Margit 12 éves volt. A visszatérést követően azonban a trónviszályok tovább folytatódtak és Edward hamarosan meghalt. Ágotának gyermekeivel menekülnie kellett a dánok és Hódító Vilmos elől. Skóciában, III. Malcolm király udvarában talált otthonra. Webster írja Fordun nyomán: –Valószínű, hogy Malcolm Atheling Edwardnak a londoni udvarban tíz évig tartózkodó családját már régebben ismerte, hiszen ő is ott élt több évig. Margit szépsége és okossága meghódította a királyt, s rövid idő múlva már meg is kérte a kezét.” Igy lett Margit Skócia királynéja.
Szent Margit öccse, Edgar, apjuk halála után többször próbálta megszerezni az angol trónt, de nem sikerültek tervei. 1066-ban Ágotával együtt aláíratták vele, hogy örökre lemond a trónról, később azonban többször is fegyverrel támadt Hódító Vilmos ellen. Bátor, harcos férfi hírében állt. Ágota másik lánya, Krisztina apácaként a dél-angliai Hampshire-be került, a Romsey zárda főnöknője lett.
Margit idejét szent elmélkedéssel és vallásos könyvek olvasásával töltötte és zárdai életre készült. Malcolm királyról azt írja dunfermlini Theoderich szerzetes, aki Margit lánya, Mathilde számára készítette el Margit életrajzát: –Akkor Malcolm uralkodott Skóciában, akit alattvalói ,,Véres-nek hívtak. Félelmetes kegyetlenséggel állt bosszút Macbeth hívein, aki atyját megölte és elragadta a trónt. Anglia határvidékének lakói is többször megszenvedték ezt az irtóhadjáratot. Malcolm Anglia belső bizonytalanságát és az angolszász uralkodócsalád távollétét arra használta föl, hogy újra meg újra betört az országba... Malcolm a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki még nemesebb volt bölcsességében és jámborságában... hatására a király elhagyta vad szokásait... Egész környezete megváltozott Margit körül... Előtte többé egy durva szót ki nem ejtettek. (Szentek élete, Skóciai Szent Margit, Dussel E.- for. dr. Diós István)
Szent Margit és III. Malcolm esküvőjét 1070. húsvét másnapján, ápr.5-én Dunfermlinben tartották, mely ezután vált skót fővárossá. Malcolm király híres vadász és harcos volt, ekkor 47 éves özvegyember, akinek családja már 600 éve uralkodott Skóciában. Az esküvőről több egykori vers maradt fenn. Webster említi a Margitról és férjéről készült festményt, mely a dunfermlini városháza képtárában volt látható és jól mutatja jellemüket.
Malcomes Béla így ír: –Ágotán keresztül a magyar szokások, törvények, erkölcsök, nemzeti jellemvonások, vallásos felfogás érvényesültek Szent Margit egyéniségében és cselekedeteiben. Mindig az Istennek tetsző, tiszta életet kereste.”
Webster J. M., a skót egyház egyik vezetője pedig azt írja Margitról: –vallásosságának gyökerei a magyar királyi udvarban keresendők. Igaz ugyan, hogy István király már nem élt, mikor Szent Margit született... azonban sok minden, amit Margit tett Skóciában, hasonlít ahhoz, amit Szent István tett Magyarországon...mindkettő a vasárnap megszentelését akarta érvényesíteni; arra törekedtek, hogy a rabszolgaságot megszüntessék. - Szent Margit és III. Malcolm esküvője fordulópontot jelentett Skócia történelmében, mert ez volt a kezdete a barbarizmusból kivezető civilizációnak. A szabadság, melyet a skótok ma élveznek, abból az időből való, amikor Margit befolyása Skóciát a népjogok szabad gyakorlatához juttatta.”
Margit kivételes szerelemmel szerette férjét. A dunfermlini palotához közel, egy barlangba járt imádkozni, melyet ma is Margit barlangjának neveznek és tisztelettel ápolnak. Egy alkalommal bevádolták őt a királynál, hogy titkos szerelmi találkára megy oda. Malcolm király személyesen akart erről meggyőződni és követte Margitot. Amikor látta, hogy a királyné érte és országáért imádkozik, lelki újjászületésen ment keresztül, és ettől kezdve teljes szívével bízott benne, elfogadta tanácsait, Margit pedig tanította őt Jézus evangéliumi példabeszédeire.
Margit kezdeményezte Skóciában az egyházi zsinatok tartását, ahol nem csak részt vett, de fel is szólalt és vallási vitákat folytatott az egyház vezetőivel. Bevezette az Úr napjának megtartását és a vasárnapi misén való részvételt. –A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy -- jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk -- ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, megtette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó.” (Szentek élete, Dussel, E - ford. dr. Diós István)
Az ország kormányzásában is fontos szerepet vállalt, a főnemesek ülésein jelen volt. A magyaron kívül beszélt latinul és angol-szász nyelven, de a skótok régi kelta nyelvét nem tanulta meg. Feljegyezték, hogy a hercegi család tagjai egymás között és magyar kíséretükkel csak a magyar nyelvet használták és a kíséretben Skóciába érkező magyar urak a skót udvarban magas pozíciókat töltöttek be. Ma is több előkelő skót család származtatja magát ezektől a magyar nemesektől.
Szent Margit a palota rendtartásában fényes és pompás magyar szokásokat vezetett be. Skóciában még ma is –A királyné serlegé”-nek nevezik a lakoma utáni záró áldomást, melyet Margit kezdeményezett, hogy a skót urak az Úristen tiszteletére ürítsék poharukat és így méltóképpen fejezzék be az étkezést.
Az egyszerű nép bajainak orvoslását is személyesen intézte. Kint ült a palota előtt –Szent Margit kövén” és eléje járulhattak az alattvalók. Szokása volt, hogy a vasárnap megszentelése után a szegényeket adományokkal és ruházattal látta el.
Építkezéseket indított, nevéhez kötődik a dunfermlini apátsági templom, az Ilona szigetén álló dóm és az edinburghi Szent Margit kápolna megépítése. Bár ez utóbbit lehetséges, hogy később, az ő tiszteletére emelték.
Margit a nők jogainak védelmében kezdeményezője volt annak a törvénynek, hogy minden rangú hajadonnak jogában állt megkérni a férfit, akit szeretett. A megkért férfi visszautasíthatta a házasságot, de fizetnie kellett érte, illetve megmenekült a fizetéstől, ha bizonyítani tudta, hogy már másnak a jegyese.
Margit Skócia kereskedelmi terjeszkedését is elősegítette, hogy mind a külföldi kereskedők jöhessenek Skóciába, mind a skót kereskedők könnyebben indulhassanak külföldre. A királyi udvarban hímzésre és szövésre tanította a skót nemesek leányait, akik Margittól nemes hölgyhöz illő vallásos és erkölcsös nevelésben részesültek. A templomok számára saját kezűleg hímzett miseruhákat adományozott. Sőt, Webster szerint a jellegzetes skót szövet, a színes tartan készítését a skótok Szent Margittól ill. a kíséretében élő magyaroktól tanulták, mert a vászonszövés mesterségét ő vezette be Skóciában.
Margitnak és Malcolmnak nyolc gyermeke született, 6 fiú és 2 lány. A hat fiú közül három skót király lett, Edgar, David és Alexander. Később David két unokája lett király, IV. Malcolm és Vilmos, aztán Vilmos fia, II. Alexander, majd az ő fia, III. Alexander uralkodott skót földön.
Margit két lánya, Mathilde és Mária, előbb nagynénjükhöz, Krisztinához kerültek a Romsey zárdába, ott nevelkedtek. Mathilde angol királyné, I. Henrik (1100-1135) felesége, Mária pedig Eustach boulognei gróf felesége lett. Máriának házasságából egy Mathilde nevű lánya született, aki Blois francia gróf felesége lett. Fiuknak, Istvánnak angol trónfoglalását az akkor Skóciában uralkodó David király támogatta. De őt a trónon már Plantagenet II. Henrik követte (1154-1189), akinek ereiben szintén Szent Margit vére csörgedezett Mathilde unokáján keresztül. A Plantagenet-ház pedig három évszázadon keresztül uralkodott Angliában.
Margit nagy szeretettel, de szigorúan bánt gyermekeivel. Edmund nevű fia hibát követett el, aminek következményeként Margit kezdeményezésére elvették tőle hercegi címét. Ezután szerzetes lett Angliában és csak évekkel később, mikor őszinte megbánást tanúsított, helyezték vissza méltóságába. Ethelred nevű fia szintén Angliába került száműzetésbe, később ott halt meg. A legidősebb fiú, a trónörökös Edward atyjával együtt esett el 1093. novemberében, négy nappal Margit halála előtt, Amavici ostrománál, az angolokkal vívott csatában.
Margit gyermekei közül két fiút is szentként tisztel a katolikus egyház. Az egyikük, I. David, Skócia királya, a másik Ethelred. Történetüket Hevenesi Gábor írta meg a 17. század végén és a Szentek élete c. könyvben olvasható. Idézem: –Dávidot szent anyja nagyon jámborul nevelte, s oly szent és Isten előtt annyira kedves lett, hogy sok csodájáért a szentek társaságába és sorába került. Egyéb jámbor jótéteményei mellett, melyekkel utánozni próbálta édesanyja szegények iránti szeretetét, a püspöki székhelyet Northlakból Aberdeenbe helyezte át, s birtokokkal és egyéb javadalmakkal látta el. Egyetlen lehetőséget sem mulasztott el, amikor jámborságát vagy jótékonyságát gyakorolhatta. Testvére, Sándor halála után meghívták a királyi trónra. Az udvart úgy irányította, hogy többé semmi tisztátalanság nem fordult ott elő: nem engedte meg az ivászatokat, és veszekedő embert nem tűrt meg a környezetében. Uralkodása alatt háborút nem viselt, csupán egy kisebb lázadás tört ki, egyébként 29 éven át kormányozta békében Skóciát. Hitvese, Matild, aki Voldiosus northumbriai gróf leánya és örököse volt, élete virágjában meghalt. Ettől fogva több mint 20 éven át Dávid nőtlenül, a jámborság és igazságosság cselekedeteiben élt, míg a halál el nem vágta élete fonalát, hogy elnyerje jámbor cselekedeteinek jutalmát, a hervadhatatlan koszorút a mennyben.”
Ethelred, akit magyarul Kálmánnak neveznek: –A harmadik virág, aki a skót királyi családból (Margit és Dávid után) a magyar szentek kertjét ékesíti, Kálmán. Korábban Edeltredusnak hívták, és Szent Dávidhoz hasonlóan a magyar származású Margit skót királynő fia volt. Atyjának, Malcolmnak halála után az országban zavargások támadtak, Kálmánt elűzték, s különböző országokban kellett bujdosnia. Bujdosása közben a szerencsétlenséget lelke javára, a szükséget erényre akarván fordítani, a számkivetést zarándoklattá változtatta, és Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus misztériumaival találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást talált. Hazatérőben, amikor útja Felsô-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek gondolták, s miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára. Isten azonban a halála után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és szentségét: teste ugyanis, mely már hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle. Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új lombot hajtott. Mindezek hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a fáról, és ott tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul romlatlan maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király uralkodott, valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s nagy tisztelettel őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a melki kolostorba.” (Érdekes, hogy a Kálmán-Ethelred életrajzában közölt évszámok nem illenek bele a többi forrásból eddig megismert adatokkal, hiszen itt halálát 1012-re teszik. De Kálmán utazása az 1090-1100-as éveknél korábban nem történhetett, tehát inkább Szent László vagy Könyves Kálmán uralkodása alatt lehetett.)
Szent Margit 48 évesen, abban a pillanatban halt meg, 1093. november 16-án, mikor férje és legidősebb fia, Edward halálhírét kapta. Életrajzában úgy szerepel, hogy ezt a hírt az egyik fia hozta, de Margit ekkor már legyengülten feküdt és készült, hogy visszatérjen a mennyei Atyához, ezért fia nem merte elmondani az igazságot, s csak annyit közölt, jól vannak. De Margit szerette volna tudni az igazságot, ezért megeskette őt a feszületre, így tudta meg mi történt, aztán hálát adott Istennek és megköszönte, hogy halála órájában még ekkora szenvedésben lehetett része. Feljegyezték róla, hogy önfeláldozásban, a szigorú böjtölések, vezeklések megtartásában, az órák hosszig tartó imádságokban nem ismert határokat. Halálát követően arcán rózsapír jelent meg, mely hosszabb ideig volt látható rajta. Ereklyéit 1250-ben III. Alexander skót király és kísérete jelenlétében értékes ereklyetartóba helyezték. Később Stuart Mária kérésére Edinburghbe vitték. Az átszállítás alatt csodás dolog történt, ugyanis az ereklyetartó egy helyen, Malcolm király sírboltja előtt egy megmagyarázhatatlan erő hatására a földhöz –ragadt”, ahonnan nem tudták felemelni. Egy öregember tanácsára akkor Malcolm maradványait is kiemelték és Margit ereklyéivel együtt közös sírba helyezték. Margit ereklyéje később, a francia forradalom idején Spanyolországba, az Escorialban álló Szent Lőrinc templomba került, innen azonban elveszett. Az 1930-as évek elején Gilles skót püspök kérésére a Szentszék hivatalosan fordult a spanyol kormányhoz a Szent Margit ereklyékért, de a válasz az volt, hogy nyomuk veszett.
Margitot 1251-ben IV. Ince pápa avatta szentté. Később X. Kelemen emelte őt Skócia patrónájává. Ünnepét június 10-én tartják.
A skótok ma is hálás szívvel emlékeznek rá. Halálának 900. évfordulóján avatták fel a Dunfermlin határában álló kórházat, melyet róla neveztek el. Idegenforgalmi látványosság a barlang is, ahol imáit végezte. A dunfermlini apátság üvegablakai az ő életének fontosabb állomásait követik. Az edinburghi St. Gilles templom oldalkápolnája az ő nevét viseli. A londoni Bodleian könyvtárban Malcomes Béla még kezében tarthatta Szent Margit imakönyvét, melyhez szintén csodás történet kapcsolódik. Egy nap Margit asszony kezéből az imakönyv a folyóba esett, ahonnan csak több órai kutatás után tudták kimenteni. A könyvecskében az írás és a festmények mégis sértetlenek maradtak, kivéve a 3. és 37. oldalt, melyek csak fodrosak lettek a víztől.
A francia lourdesi Mária kegyhelyen a skót katolikusok Szent Margit szobrot állítottak a barlang mellett, a forrás közelében.
Malcomes Béla idézi Webster J. M. Margitról írt tanulmányának záró sorait: –Nagy tiszteletben állt ő a skót nép előtt is, mert a régi skót nyelv a Margit nevet csak ebben, a magyar formájában ismeri a máshol elterjedt Margaret névvel ellentétben. A skót szülők ma is előszeretettel adják a Margit (angol helyesírással Marget) nevet leányaiknak. - Margit Skóciában is magyar hatás alatt állott; magyar hatások alatt növekedett azzal a hitbéli örökséggel, melyet Magyarországról hozott magával... mert a családi erénynek, hazaszeretetnek, igaz vallásosságnak a példaképe volt, s mert Margit mutatta meg az utat, melyen át egybeolvadtak a különböző népek, melyek a jelenlegi brit nemzetet alkotják. A felelősség, mely erkölcsi tekintetben a nemzetre nehezedik, szintén Margit királyné idejéig vezethető vissza. Mi, skótok büszkék vagyunk Margitra, de méltán lehetnek rá büszkék a magyarok is. Emlékezzünk meg róla kegyelettel és tiszteljük őt, mint az első magyar keresztény misszionáriust.”
Írásommal az a célom, hogy mi magyarok is legyünk büszkék skóciai Szent Margitra. Ismerjük meg életét és annak hatását, és ha a skóciai Dunfermlinbe vagy Edinburghbe nem is jutunk el, de Mecseknádasdon mindenképpen látogassuk meg azt a helyet, ahol született és élt 12 esztendeig.