Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán? Az én válaszom: igen. Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed, ha az életútad úgy hozza, hogy el kell válnotok,  , elengeded,...Képtelen leszel elfelejteni, mert nem láthatod többé, , nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem, mert képes vagy lemondani róla, elengedni. Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy, mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked csillog a szeme, akkor csak téged szeret. Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz... Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is..., de a láthatatlan könny mindig ott fog csillogni a szemed sarkában. Ha kaptál Tőle valamit,  azt érezted,, öröktől fogva ismered, ,  akkor az emlékeidnek élsz... És százszor, ezerszer köszönöd Neki, mert Életet adott vele. Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól, ...Realitás és józan ész nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli, tiszta, szívböl jövő érzelem. Ha ezt érzed jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy amivel talán még te magad sem vagy tisztában. Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad,eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem… A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb.

.. Megállt az idő, mikor Veled voltam. Csupán percek töredékeinek tűnt az egész, mikor együtt sétáltunk. Szerettem volna, ha akkor...ott...megáll az idő és az örökkévalóság fogjaivá válunk. Mikor megfogtad a kezem, mikor felém fordítottad az arcodat; mintha a múltban lettem volna. Aztán elmentél. Bezárult az ajtó és elváltunk. Visszakerűltél a saját világodba. Az előbb...még együtt voltunk...

 .  Most újra a valóságban élünk, két külön világban...Álomvilágot szeretnék, mert ott velem vagy...ott csak engem szeretsz; ott csak mi vagyunk; ott nem bánt senki! Kérlek fogd meg a kezem, s utazz velem