Trendi jókívánság

Sok emberrel állok számítógépemen levelezési viszonyban. Egy ideig azt hittem, hogy egy kedves ismerősömmel csak egyéni udvariassága íratja levele végére: " Szép napot! " Aztán lassan rájöttem, miután egyre többen köszönnek el így, hogy most ez a trendi. S nemcsak írásban, hanem szóban is. Az üzletekből-no nem mindegyikből-ha kijövök, ezzel a kedves kívánsággal bocsátanak útra, s ismerőseimmel találkozva, búcsúzásnál is többször elhangzik a "Viszontlátásra!" helyett. Sokáig tartotta magát az az elköszönési forma, hogy "Minden jót!" Az sem volt rossz, de változnak az idők, s minden változik, így a köszönési, udvariassági formulák is. Akár a Minden jót, akár a Szép napot használjuk, úgy gondolom, megtiszteljük vele embertársainkat, főleg ha őszintén kívánjuk, s nemcsak egy formalitás, egy újabb trend, aminek illik megfelelni.

Ha trendi, hanem trendi, - Szívből kívánok mindenkinek Jó éjszakát!

Válasz

Jóleső udvariasság

Egyik szolgáltatónkat kellett felkeresnem számlarendezési ügyben. Bevallom, nem volt semmi kedvem ahhoz az intézkedéshez, ezért most leírom: mosolyogva jöttem el a szolgáltatótól. Ahogy beléptem, előre köszönt a biztonsági őr-aki " eligazítási " munkakörben is lehet, mert azonnal megkérdezte, milyen ügyben járok, s a mostanában egyre több helyen bevezetett sorszámadó masinához kísért. Ő nyomta meg a gombot, kezembe adta a sorszámot, majd felhívta a figyelmemet, hogy foglaljak helyet, majd ki lesz írva a szám annál az ügyintézőnél, akihez tartozik az ügyem. Pár perc nézelődés után már láttam is a számomat. A hölgy előre köszönt, szintén hellyel kínált, s kedvesen megkérdezte, miben segíthet. Elég bonyolultan sikerült elmagyaráznom-én biztosan nem értettem volna meg magamat. Ő közölte, hogy azonnal megnézzük, mi is itt a helyzet. Pár percig a számítógépén dolgozott, majd előállt egy nagyon érthető és számomra kedvező megoldással. No, nem arról volt szó, hogy a szolgáltatásért ettől kezdve nem kell fizetnem, ez nem is lenne igazságos, egyszerűen csak arról, hogy kedvesen, érthetően, gyorsan orvosolta a problémámat. Kifelé a fent említett fiatalember kinyitotta előttem az ajtót, s viszontlátással köszönt el. Ugye, most már a kedves olvasó is tudja, miért jöttem ki mosolyogva egy szolgáltató ajtaján.

Manapság nem divat a kedvesség, a türelem, a figyelmesség, de lám, mégis létezik.

Válasz

" Pénz számolva...."

Kedves ismerősöm mesélte a következő történetet. Több kisebb összegű csekket fizetett be a postán. Előtte vett ki pénzt egy bankautomatánál, három 20-ezres címletet, ezért 20.000 Ft-tal fizetett. A visszajárót meg sem számolta, már a következő intézni való járt a fejében. Mire haza ért, eltelt 1-2 óra, s már otthoni ruhájában tett-vett, amikor megszólalt a telefon. A postáról hívták. Egy hölgy sűrű elnézések közepette mesélte el, hogy rosszul adott vissza, mert nem húszezerből, hanem tízezerből, így tartozik az ismerősömnek 10.000 Ft-tal. Honnan tudja, hogy hol lakom, mi a telefon számom?-volt az első kérdése az ismerősömnek. A rossz visszaadást hamar észre vettem, de ön akkor már elhagyta a postát. Miután a neve és a címe rajta volt a csekken, így megkerestem a telefonszámát és felhívtam-adta meg a választ a postáshölgy, majd hozzátette: elnézést a tévedésért, s nagyon köszönöm, ha újra befárad, hogy vissza tudjam adni a 10.000 Ft-ot. Ismerősömmel összenéztünk, s egyre gondoltunk. Miután a posta után még máshol is vásárolt, talán sosem derült volna ki számára, hogy hol is számolta el magát, illetve ha mégis, akkor sem ment volna vissza, bizonyítani nem tudja, s a pénztáraknál ki van írva:" Pénztártól való távozás után, reklamációt nem fogadunk el."
A tanulság? Régi magyar közmondás, aminek reméljük csak az első része igaz a XXI. században:" Pénz olvasva, ..........jó."

Válasz

A leopárdmintás esernyő

A kesztyű történetéből talán már kitalálták, ilyen elhagyós fajta vagyok. Beszélgetek, ezer dolog leköti a figyelmemet, aztán valamit ott hagyok. Kesztyűt, sapkát, telefont, pénztárcát, esernyőt stb. Sok helyen megállok, sok helyre betérek, sok emberrel beszélek, úgy gondolom ez a dolgom. Ettől függetlenül szerencsés embernek érzem magam, mert az esetek 99%.ában mindig megtalálja valaki, vagy rájövök, hol is hagytam. A következő történet egy esős napon esett meg velem. Amikor elindultam otthonról, sütött a nap. Többször előfordult, hogy a biztonság kedvéért a napszemüveg és az esernyő is nálam van - aztán esni is kezdett. Valahol, valakitől kaptam egy szép, szürke-fekete leopárdmintás esernyőt, amivel aztán hazajöttem, s mindez már azt sem tudom, mikor történt. A minap vettem észre, hogy az előszobában, ahol sorakoznak az esernyők, egy nem az enyém. Bárhogy törtem a fejem, a mai napig nem jöttem rá, honnan, kitől kaptam. Gondoltam, ha esik az eső, előveszem, hátha találkozom a gazdájával... Aztán elvetettem a gondolatot. Milyen kellemetlen lenne, ha jönne velem szemben, s azt gondolná: " Szóljak, hogy az én esernyőmet használja? Vagy ne?" Kérem, ha valaki kölcsön adott nekem egy ilyen esernyőt, vagy ismerőse mesélte, hogy nem adtam vissza neki, szóljon!!! Ezerszeres bocsánatkérés, s minimum egy ajándék esernyő a " jutalma".

Válasz

Jótett helyébe jót várj

A címbéli mondás nem mindig áll, de a következő történetre mindenképpen. A kórház hegyen lévő osztályán voltam kivizsgáláson - ahol hosszabb lélegzetű és nagy elismerést kiváltó csodák történtek velem -, amikor a földszinti ajtón kilépve, a lépcső alján egy idős hölgy éppen megállt a botjával egy piros autó előtt. A kocsi motorja járt - ott nem szabad hosszan állni, hiszen a mentősöknek fenntartott hely, bizonyára ezért nem szállt ki a hölgy férje -, ezért kinyitottam az ajtót, segítettem beszállni, kedvesen megköszönte, majd elköszöntünk, be is csuktam a kocsi ajtaját, miután ez elég nehéz " mutatvány " lett volna bottal. Elindultam a hegyről levezető hosszú lépcsősor felé, amikor a piros autó lassítani kezdett, majd megállt, s az idős úr kiszólt, hogy tessék beszállni, levisszük szívesen. Szükségem volt a friss levegőre, a mozgásra, nem vettem igénybe udvarias " meghívásukat ", de percek alatt elfelejtettem, hogy előtte hol jártam. Milyen kevés is kell az embernek: egy kedves szó, egy gesztus, egy mosoly. Mégis, milyen ritkán fordul elő...

Válasz

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Napjaink legtöbbje "hétköznap" .. De csip-csup csodák a hétköznapokon is történnek. Mindenkivel.... Csak vegyük észre..

Válasz

Kesztyű a narancsok között

Körúton voltam. Több üzlet volt a program között, az egyik a félig utcán lévő gyümölcsös. Aztán a gyógyszertár következett, majd a zoknis bolt. Onnan aztán irány haza. Már jócskán elhagytam a zoknis üzletet, amikor elkezdett fázni a kezem. Na, a kesztyűmet meg ott hagytam, irány vissza. A fiatal hölgy szerint nem volt kesztyű a kezemben, nem látta. Hát akkor talán a gyógyszertárban... Kedves gyógyszerész ismerősöm sajnálkozva mondta, hogy nem adott le senki kesztyűt, de mintha ő sem látta volna nálam. Rohanás a gyümölcsöt eladó hölgyhöz. Amikor meglátott, elmosolyodott, s elővette a pénztárgép mellől a fekete bőrkesztyűmet, amit azért is sajnáltam, hogy elveszítem, mert ajándékba kaptam. " Egy vevő válogatott a narancsok között, s ott találta, majd odaadta nekem, hátha visszajön a gazdája" nyújtotta át kedvesen. Köszönöm a megtalálónak- nyugodtan eltehette volna, viszonylag új, s fekete bőrkesztyűje bárkinek lehet, meg tél is van- s a gyümölcsös-zöldséges hölgynek. A visszarohanástól kicsit megizzadva, de boldogan szóltam be a gyógyszertárba és a zoknis boltba, hogy íme a kesztyű, amit egy becsületes embernek köszönhetően tovább hordhatok.

Válasz