December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!
Fésűs Éva

A római köztársaság tizedik havának elnevezése a latin decem (tíz) szóból és a három Párka (római sors istennők) közül a középső, az életfonalat mérő, és a gyerekszülés istennőjeként is tisztelt, Decima nevéből ered. A régi rómaiaknál Vesta - a családi tűzhely, az otthonok istennője, a tűz védőszentje - volt a hónap védelmezője és irányítója. A decembert Szaturnusz isten kegyelmébe ajánlották. A tiszteletére tartott fesztivált, a szaturnáliát, a téli napforduló környékén, december 17-én tartották. Az egy hétig zajló ünnepségek féktelen mulatozásban teltek el, az urak szerepet cseréltek a szolgáikkal, megajándékozták egymást, és bolondkirályt választottak. Ma már az elnevezés kissé megtévesztő, ugyanis a január és a február hónapokat bevezető Numa Pompilius naptárreformja óta - a szeptemberrel minden évben azonos napon kezdődő - december az utolsó, a tizenkettedik az év hónapjai sorában.

Másoknál inkább az ilyenkor jellemző időjárásra, vagy az időszak eseményeire utaló nevet kapott e hónap. A pogány germánok a fagy vagy a farkas havának nevezték, s csak a kereszténység elterjedése után lett a Jézus születésére emlékeztető Christmonath a neve. Ugyanez igaz az angolszászokra is, akiknél a szent hónap (heilig-monath) elnevezés előtt a tél- vagy télközép hónap (winter/midwinter-monath) volt a december neve. Állítólag Nagy Károly volt az, aki a nagyszámú vallási ünnep, de különösen a karácsony napjai miatt, elsőként adta az év utolsó hónapjának a Heilig-monath nevet. Az íreknél Karácsony hava, Észak-Amerika őslakóinál a hideg vagy a vadászat hava volt az időszak elnevezése. A hideggel kapcsolatos Marcus Valerius Martialis (38-41 körül - 104) latin költő által adott fumosus, vagyis füstös hónap név is, mely a melegedéshez gyújtott tüzekkel járó füstre utalt.

Nálunk egykoron tél elő vagy Karácsony hava volt december. A Csízió szerint karácsony havában húst kell enni, ajánlatosak a melegítő, hevítő ételek, melyekhez jó bort illik inni. A fűszerek közül ajánlott a tárkonygyökér, a gyömbér, levendula, fahéj és a zsálya, nem tanácsos viszont káposztát fogyasztani. A hagyományos gyógymódok közül ilyenkor a köpölyözés és az érvágás a hatásos. Ha a karácsony napja holdtöltére esik, bő termésű esztendő lesz, minél közelebb esik a holdfogytához, annál jobb. December havának utolsó két napján kivágott fa nem rohad el, nem rágja szú, és idővel olyan kemény lesz, mint a kő. A decemberben született gyerekből jámbor, igazságszerető, dolgos, boldoguló ember válik. A köznép szerint szerencsegyerekek, akiknek születésükkor hálát adhatunk Krisztusnak.

E hónap sötét hetei különösen alkalmasak jóslatok készítéséhez, varázslatok tartására. Decemberben nagyon tartanak a boszorkányoktól, szellemektől, ezért sok tilalom van érvényben. A téli napforduló szempontjából fontos időjárási előrejelzések születnek. Ilyenkor még a kimondott szónak is nagy jelentősége van. Decemberben számos vallási eredetű ünnep van, erre az időszakra esik a karácsony megünneplése, az Aprószentek napja és az óévbúcsúztató Szilveszter. Az advent heteiben kezdődnek az előkészületek a karácsonyra, a kis Jézus fogadására. Ebben a hónapban emlékezünk meg a néhány szentről, köztük Borbáláról, Miklósról, Lucáról, Tamás és János apostolokról.

December 2-án a 4. században élt mártír, Szent Bibiána emlékének adózik az egyház. Szülei, Flavián (Flórián) és Dafróza, valamint húga, Demetria egyaránt a keresztényüldözés áldozatai lettek. A legenda szerint Bibiánát a hitehagyott Julián katonái egy Rufina nevű hölgynek adták át, aki prostitúcióra akarta kényszeríteni. Mivel törekvése kudarcot vallott, a leányt epileptikusokkal és őrültekkel zárattatta össze. Hosszú kínzásokat követően 363 körül nyilvánosan kivégezték. Bibiána holttestét egy János nevű pap temette el az otthonában. Később a ház helyén templom épült, melynek a kertjében a fejfájást és az epilepsziát kúráló gyógynövény sarjadt. Emiatt az epilepsziások, a fejfájósok, a szellemileg sérültek valamint a kínzások áldozatai védőszentjükként tisztelik.

A következő nap, 3-án Xavéri Szent Ferencet, a jezsuita rend egyik alapítóját, India apostolát ünnepli a katolikus világ. Ferenc 1506. április 7-én született a spanyolországi Navarrában, a Pireneusok közelében. Párizsban tanult, amikor összetalálkozott a nálánál 15 évvel idősebb Loyolai Ignáccal (1491-1556). A feljegyzések szerint az önmagára büszke Ferenc kezdetben ki nem állhatta a nagy embert. Egyszer aztán alapos leckét kapott a filozófiából; miközben önelégülten sétált, Ignác a következő szavakat súgta a fülébe: „Mi haszna az embernek abból, ha megnyeri az egész világot, de elveszti a saját lelkét?” Ez különös hatással volt rá, Ignác lelki vezetését elfogadva, társai közé lépett. Mély barátság alakult ki köztük, és 1534. augusztus 15-én ő is ott volt a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában, s a többiekkel együtt fogadalmat tett, hogy missziós tevékenységet fog folytatni. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján 35. születésnapján elindult Indiába. Több mint tíz éves missziós tevékenységével jelentős eredményeket ért el Indiában, Indonéziában és Japánban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumokat szervezett misszionáriusok képzésére. Az emberek védelme érdekében - a rabszolga-kereskedést ellenezve - még pártfogójával, III. János portugál királlyal is összeütközésbe keveredett. Kínába készült téríteni, amikor magas lázban, 1552. december 2-án a Kanton mellett található Sáncian szigetén elhunyt. Testét exhumálták és Goában újra eltemették. Szent Ferenc a Távol-Kelet és a missziók védőszentje.

A hónap negyedik napja a keresztény hitben való állhatatosság példaképének, Szent Barbarának (Borbálának), a szűz vértanúnak emlékét hordozza. A kis-ázsiai Nikomédiában született Barbara csodálatosan szép és kiváló eszű leány volt. Képzetét már fiatalon megragadták a keresztény tanítások, ezért titokban megkeresztelkedett. Az apja ezen nagyon felbőszült, és dühében feljelentette a római helytartónál. Kegyetlenül megkínozták, hitéért végül apja kardja által veszett. Ő a bányászok és tüzérek védőszentje.

December 6-a Szent Miklós, Myra püspökének a napja. A gazdag családba született Miklós gyermek korától vallásos nevelést kapott. Azt tartja róla a hagyomány, hogy böjti napokon csak egyszer szopott. A többi gyerektől eltérően, őt nem a játék kötötte le, hanem inkább templomokat látogatott. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni. Számos jótéteményét tartja számon a história. Egyszer egy szegény embert a házába egy-egy zacskó aranyt bedobva segített három lánya kiházasításában. Megjavítva a vitorlát, megmentette egy viharba került hajó legénységét, egy másik alkalommal pedig megakadályozta három ártatlan ember kivégzését. Myrában 350 körül szép halállal, lelkében békével halt meg. Emléknapján szokásos az ajándékozás. Nálunk szláv hatásra Mikulásnak becézzük az ajándékozásban megszemélyesített püspököt. Különösen népszerű Görögországban, a görögkeleti egyház a hajósok, halászok, hajók és a hajózás védőszentjének tartja, számos kikötőváros patrónusaként ünnepli.

Hetedikén van Szent Ambrus (340 körül – 397. április 4), Milánó hajdanvolt püspökének, a híres egyháztudósnak az ünnepe. Ambrus jelentős szerepet vállalt a pogányság felszámolásában. A négy nyugati egyháztanító egyike. A legenda szerint, amikor még csecsemő volt, és a bölcsőben feküdt, az arcát és a száját egy méhraj lepte el, és miután távoztak egy csepp mézet hagytak ott maguk után. Apja ezt gyermeke jövendőbeli ékesszólói karrierje előjelének tekintette. Valószínűleg ezért védőszentje a méhészeknek, a méheknek és a gyertyaöntőknek.

December 8-a Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az emléknapja, ugyanis IX. Piusz pápa 1854. december 8-án hirdette ki a Szeplőtelen Fogantatás hittételét. Azóta ezen a napon arra emlékezünk, hogy Mária fogantatásának első pillanatától kezdve - Krisztus megváltó érdeméből - mentes volt az eredendő bűntől és annak következményeitől.

A hónap 13. napját, a keresztény hitéért vértanúhalált halt szűz, Szent Lúcia (Luca) (283-304) emlékének áldozzuk. Lúcia a szicíliai Szirakuzában, nemesi családban született és keresztényként nőtt fel. Még gyermek volt, amikor apja halálát követően titokban szüzességi fogadalmat tett. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Cataniába, Szent Ágota vértanú sírjához. Miután atyai örökségét szétosztotta a szegények között, feljelentették a kereszténysége miatt. Hiába fenyegették, Luca megtagadta az áldozatot a pogány istenek oltárán. Többféle kínzással próbálták hittagadásra, prostitúcióra bírni, végül karddal szúrták át a nyakát. A szembetegségben szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója.

December 21-én van a galileai ácsmesternek, a kételkedéséről, hitetlenségéről ismert Szent Tamás apostolnak az emléknapja. Egyedül ő nem volt jelen, amikor megjelent Krisztus az apostoloknak. Nagy meggyőző erővel beszéltek neki Jézus megjelenéséről, de hitetlensége és makacs kétkedése megakadályozta abban, hogy valóságnak fogadja el beszámolójukat. A hagyomány szerint Krisztus halála után Perzsia és India népeinek hirdette az evangéliumot. Egy pogány férfi fegyverétől nyerte el a vértanúság koronáját 67 körül. Az Abgár legenda szerint Jézus vele szerveztette meg a mai Törökország területén található, egykoron Szíriához tartozó Edesszában az evangélium hirdetését.

December 24-e, Ádám-Éva ünnepe, a karácsonyi virrasztás, a karácsonyfa-állítás ideje, az adventi időszak utolsó napja. Azonban míg az advent megtartása már az 5. századtól elterjedt, a karácsonyfa-állítás csupán néhány száz évre nyúlik vissza, először Elzászban jegyezték fel a 17. században. Eleinte főleg német területen volt jellemző, csak a 19. században vált világszerte elterjedtté. Itthon először Brunszvik Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát, mely szokás a század második felétől vált általánossá. Korábban Magyarországon helyette rozmaring-, nyárfa-, kökényágakból készített termőágakat függesztettek a gerendára vagy a szobasarokba. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék, a strena volt, amelyet az Újév első napján a jó barátok küldözgettek egymásnak.

December 25-én van Karácsony napja, második legrégibb ünnepünk, a megemlékezés Krisztus születéséről és első megnyilatkozásairól. A karácsonyi idő Karácsony első Esti dicséretével kezdődik és a Vízkereszt utáni vasárnap ér véget. Rómában 330 körül vezették be, a Legyőzhetetlen nap ünnepének felváltására, Jézus Krisztus születési ünnepének megülésével.

December 26-án, Karácsony másodnapján, Szent István diakónus emléke előtt tisztelgünk. Istvánt, aki odaadóan hirdette a hitet, a jeruzsálemi főtanács ítélete alapján megkövezték. Ő az egyház első vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje.

December 27-e Szent János apostol emléknapja. János volt a szeretett tanítvány, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője. Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Ő az egyetlen Jézus apostolai közül, aki az össze többit túlélve, természetes halállal halt meg 94 éves korában Epheszoszban. A 4. századtól a keleten is, nyugaton is ünneplik. Írásainak szépsége miatt patrónusukként tisztelik a könyvárusok és a könyvkiadók. Hagyományosan ezen a napon tartják ünnepségüket a szabadkőművesek is, a németeknél egyes vidékeken a „bujdosó pohárból” ittak tiszteletére. Európa más részein a pap által megszentelt bort isznak, hogy erőt merítsenek belőle. Nálunk e napon szentelik meg a bort, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak. Szentelt borral, „Szent János poharából” gyógyítanak beteg embereket, sőt az állatoknak is adnak belőle.

December 28-a az Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes király az újszülött Jézus keresésekor öletett meg. A keresztény egyház ezeket az aprószenteket vértanúként tiszteli. A nyugati egyház hívei december 28-án, a keletiek pedig 29-én emlékeznek rájuk. Az aprószentek ünneplése kezdetben a vízkereszttel esett egybe, amikor böjtöltek és gyászoltak. Később ezen a napon, gúnyt űzve a vallásból, a bolondokat ünnepelték, ezt azonban a bázeli zsinat 1431-ben betiltotta. Az Aprószentek napját baljóslatú napnak tartják, nem szabad megházasodni, új ruhát felvenni, körmöt vágni, vagy bármilyen fontos dologba kezdeni ezen a napon. Egykoron az év legszerencsétlenebb napjának tekintették, úgy vélték, hogy a hét azon napja, amelyikre az Aprószentek napja esik, a következő évben végig szerencsétlen lesz. Régen a betlehemi kisdedek szenvedésének emlékére ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket.

December utolsó, 31. napja Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. A szilveszteri és újévi a szokások és hiedelmek célja az, hogy biztosítsa a következő esztendőre az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét, valamint az emberek egészségét, szerencséjét. Szilveszter a római katolikus egyház pápája Nagy Konstantin uralkodása alatt több mint 21 évig (egy hónap híján 22 évig) működött, ő építtette a lateráni és más templomokat. Küldötteket menesztett az első Niceai Zsinatra, és szembeszállt az ariánusokkal.

A téli napforduló környékén, december 22-én a Nap a tízedik csillagkép, a Bak jegyébe lép. Ekkor jut el a Nap a legalacsonyabb pontjára. Ez azonban nem feltétlenül rossz, mert aki egészen lentről indul, az akar a legmagasabbra jutni.

A december hónap szülötteinek a jólétet jelző türkiz, a cirkon, a topáz, és a tanzanit a születési kövei, a szerencsét hozó növényei pedig a magyal, vagy krisztustövis, a nárcisz és a mikulásvirág.