Keresztény hagyományBár a tizenhármas szerencsétlen szám a keresztény hiedelemvilágban, hiszen Jézussal együtt ennyien ültek az apostolok az utolsó vacsorán, ahol Júdás elárulta őt, a fény szimbóluma elválaszthatatlan Szent Luciától, így kerülhetett ő erre a dátumra a naptárban.Lucia Szicíliában, Szirakuza városában élt, a III-IV.  században. Nemesi családból származó, előkelő lány volt, akit beteg édesanyja magával vitt Szent Ágota sírjához, hogy együtt kérjék imájukban a szent közbenjárását gyógyulása érdekében. A sírnál a lánynak megjelent a szent, hívta őt az égiek seregébe. Édesanyja meggyógyult, Lucia pedig azt kérte tőle, soha ne adják férjhez, mert ő Jézus jegyesének tekinti magát. A lányt hite miatt feljelentette elhagyott vőlegénye, és ezzel megkezdődött megpróbáltatásainak sorozata - bordélyházba akarták kényszeríteni, megszégyeníteni, olajjal és szurokkal leöntve megégetni, kiszúrni a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek közt a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók védőszentjévé. Népi hiedelmekKevésbé mondható szent életűnek az a rontó nőszemély, Luca asszony, aki még az ősi hiedelemvilágból maradt fenn, és kapcsolódott össze december tizenharmadikával. A "gyerekek rémének" is nevezett boszorkány napján, akár tavasszal György napján, szabadon garázdálkodtak a gonoszok; így ez a nap gonoszjáró és dologtiltó nap is volt egyben.A rémségeket varázslatokkal, a betegségeket vesszőzéssel lehetett csak elűzni, ezekhez  társultak még a dologtiltó napok "aranyszabályai", nem véletlen hát, hogy annyi hiedelem kapcsolódott Luca napjához.TilalmakAki pedig megszegte az e napra vonatkozó tilalmakat, rettenetes büntetést várhatott - magától Lucától. Ezen a napon ugyanis tilos volt szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre, tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is, nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig. IdőjóslásSok hiedelem kapcsolódott az időjáráshoz is, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet kapta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Amelyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett. Hasonló volt a lényege Luca kalendáriumának is: az azt követő12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is. A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása.Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlõ szárú háromszögbõl formált csillag volt az alakja, állítólag már a kelták varázsló papjai, a druidák is ismerték. Ezt az ötszög-alakot boszorkányszögnek hívták. Készítõje Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-fenyõ-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére és ott állt, nyomban meglátta, ki az, mert az illetõ ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint leleplezése után azonban ugyancsak jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie. Azt tartották, aki az éjféli mise alatt ráül a Luca-székre, meglátja a boszorkányokat.Természetesen ezt a boszorkányok is tudták, és bosszút forraltak az emberek ellen az év legrövidebb, legsötétebb napján. Az emberek pedig hittek a mágiában és a bűbájos varázslatokban, ezért a 13-át megelőző estén bebiztosították magukat a rontás ellen: minden ajtót és ablakot bezártak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, keresztbe tették a seprűt az ajtóban, és remélték, megússzák a boszorkányok bosszúállását.

Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

A lucázás hagyományát egyes vidékeken még ma is tartják, hiszen a szokások generációról generációra öröklődnek a családok között.- A kertekbe bábut állítanak, mely csúnya álarcot visel, lepelszerű ruhájában, fokhagymafűzérrel a nyakában, láncos bottal a kezében különösen rémisztően hat. Pontosan ezt a célt szolgálja, hiszen segítségével a ház népe a gonosz szellemeket és az ártó boszorkákat kívánja elűzni. - A falu fiai házról házra járnak, egyikük kezében egy tyúkkal, amely szerencsét hoz, ha megsimogatják, mivel sok-sok tojásával a termékenységet szimbolizálja. Természetesen semmit sem kapunk ingyen, a simogatásért fizetni kell: pénzzel, gyümölcsökkel, süteménnyel. Akik nem készülnek a legények fogadására, könnyen átkot kaphatnak a nyakukba, ami ezen a napon különösen veszélyes. Így az egész falu részt vesz a Lucázásban, ha tetszik, ha nem.

- A szerelmi jóslások máig a lányok egyik legkedveltebb Luca-napi szórakozása. A pogácsákban, aprósüteményekben, gombócokban fiúneveket rejtenek el apró papírokra írva, s szívrepesve várják, vajon mit hozhat a jövő, és ki lesz a nagy ő?