A világszerte elterjedt emléknap magyar eredetű.

Karsai Sándor (Pest,1868-1926) jogász, államtitkár Németországi egyetemeken tanult. 1892-től a belügyminisztérium gyermekvédelmi osztályán dolgozott. Kezdeményezésére alakult meg 1906-ban az Országos Gyermekvédő Liga, melynek igazgatója lett. Ő honosította meg nálunk a gyermeknap intézményét.A Gyermekvédő Liga 1906-ban rendezte meg első gyermeknapját Budapesten, s ez több évtizedig tartó hagyományt indított el.
A magyar hagyományokat követő ünnepnek gyermekhét volt a neve, s ezt először 1931 májusában tartották meg, mint mindig, ekkor is elsősorban jótékonysági céllal. Az eseménynek ekkor még nem alakult ki évenként ismétlődő időpontja. Leggyakrabban májusban rendezték meg, de akadt példa áprilisi és júniusi időpontra is.
 


1950. óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján. A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyermekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt.

Érdekes, hogy a világ számos pontján - főként Kelet-Ázsiában: Dél-Koreában, Japánban, Laoszban, Tajvanon - munkaszüneti nap ez az ünnep

.A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja."

Kahlil Gibran a gyerekekről:

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.

Szeresd a gyermeket!

A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!
Móra Ferenc  1907