főnix (Görög: Φοῖνιξ) egy mitikus szent tűzmadár, mely eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye volt.

A főnix a monda szerint 500, 1461 vagy 15 294 évig élt (attól függően, melyik forrásban olvasunk róla). A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirrhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”.

Az egyiptomiak a főnixet (egyiptomi nyelven: benu) gólya- vagy gémszerű madárnak tartották. A Halottak könyve és más szent óegyiptomi szövegek tanúsága szerint Héliopolisz egyik szent szimbóluma volt, és szoros összefüggésben állt a felkelő nappal és a napistennel, Rével.

A görögök átvették a benu megnevezést (és a homonima másik jelentését, a datolyapálmát is), mely később egyenértékűvé vált saját phoinix szavukkal, ami Fönícia nevéből eredt, bíborvöröset jelentett. A görög és római ábrázolások a madarat inkább pávához vagy sashoz hasonlónak mutatták. A görögök szerint a főnix Arábiában élt egy kút mellett, hajnalban megfürdött a kút vizében, Apollón pedig megállította kocsiját, a napot az égen, hogy hallgassa énekét.

Kínában a Hunan tartománybéli régészeti kutatóintézet munkatársai szerint Kínában már 7400 évvel ezelőtt hittek a főnixmadár létezésében. He Gang a kutatóintézet vezette a Gaoming emlékeknél folyó leletmentést, a talált leletek a kutatók szerint vallásos szertartáshoz kapcsolódhattak. Az újkőkorszaki helyszínen találtak egy vázát, melynek mintázatán a főnixmadár látható.

A kínai főnixmadár inkább hasonlít egy pávára vagy fácánra. A kínai kultúrában az égi kegyelem jelképe volt. Feltételezhető, hogy eredetileg az ég uralkodójának küldöttét, a szélistent jelölte, így válhatott később a madarak királyává. Amely asszonyoknak álmukban megjelent a főnixmadár, kiváló, erényes fiaik születtek. A mítoszra Shakespeare is utal A vihar című drámájában.

A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerű témájává vált. A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.

Egy feltételezés szerint a főnixmadár mondáját egy kelet-afrikai madárfaj ihlette. A madár olyan sós síkságokon fészkel, melyen tojásai vagy fiókái nem tudnának életben maradni, ezért magas dombot épít, mely megtartja a tojást. A körülötte felszálló meleg levegő a lángok által felmelegített levegőre hasonlít.

Porrá égett, de hamvaiból újra feltámadt,
Megint erőre kapott, és a magasba szállhat.
Szárnyával átöleli a csodás Földet,
Mindenhova ejt egy csepp könnyet.
Az ő könnye meggyógyít minden szívet,
Boldoggá teszi a boldogtalan embert.
Nincs benne félelem, nincs benne gyűlölet,
Csak mindenki iránt érzett tiszta szeretet.
Szeret mindenkit, önmagát és másokat,
Elfelejtett minden múltbéli fájdalmat.
Boldogan, szabadon él a pillanatnak,
Nem azt nézi, hogy neki mit adnak.
Ő sem ad. Ő maga az éltető Szeretet,
Amit bárki, bármennyit belőle elvehet.
Egy kedves mosolyt, egy szerető ölelést,
Ha kell, egy bánatot feledtető nevetést.
Hol van Ő? Nézzetek a saját szívetekbe.
Ott van Ő, benne van a Lelketekben

 !