Kányádi Sándor: Fekete mese

Egyszer egy nagy kerek erdőben, már azt meg nem mondom, Afrikában-e vagy Dél-Amerikában, de ott, ahol a papagájok, a kolibrik, a kanárik s a kis paradicsommadarak nem kalitkában, de szabadon s békességben tanyáznak, rikácsolnak, furcsa gondolata támadt az egyik tarka tollú törpepapagájnak.

- Miénk az erdő, a dzsungel minden fája, lombja, beszéljen, rikácsoljon hát mindenki papagáj módra.

Megszeppentek erre a kolibrik, a kanárik, a kis paradicsommadarak, mivel ők bizony gyengécskék és kevesen voltak.

- Igenis, igenis, papagáj módra - rikácsolta most már a többi papagáj is.

- És még azt is közhírré tették, hogy aki felsőbb ágra vágyna, az járjon papagáj-iskolába.

Erre még jobban megszeppentek a kolibrik, a kanárik és a más, hozzájuk hasonló aprócska madarak. Lekotródtak a fákról, s a fák alatt nagy búsan szomorkodtak.

- Tanácsot kellene kérnünk a sastól - pityegték fejüket összedugva.

- A sas itt nem parancsol - rikácsolta a fő-fő papagáj s vele a többiek is a fákról.

- Nem parancsol, nem parancsol!

- Nem félünk mi a sastól!

- A sas többé nem király!

- De nem ám, de nem ám! - rikoltották kórusban minden fán.

De hirtelen elsötétült az erdő. Mintha egy hatalma felhő suhant volna a legmagasabb fára.

- Mi ez a ricsaj, lárma? - rikkantotta el magát a madarak királya, mert ő volt. A sas volt, a maga hatalmas mivoltában.

- Sa-sasul tanulunk, sasul! - vágta ki magát a fő-fő papagáj nagy ravaszul.

- Sasul-e, nohát, ez derék, de mintha másról lett volna szó az elébb.

- Sasul tanulunk, sasul - bizonygatták most már a többiek is fürgén és ravaszul.

Megrázta magát a madarak királya. Szétnyílott hatalmas szárnya. Jeladás volt, amitől egy-egy sas szállott minden fára.

- Nahát, hogy a tanulással ne sokat kínlódjatok, ezennel leckét magam adok - mondta a saskirály, s azzal a fő-fő papagájt tollastul bekapta. De a többi sas is követte a példát, és ki-ki bekapott egy-egy papagájt.

Azzal huss, tovaszálltak.

Nagy csönd lett erre az erdőben. A többi madár is lassan visszaszállt a fákra. Együtt szomorkodtak, ki-ki a saját nyelvén. De a papagájok azóta sem felejtették el azt a szomorú fekete leckét. Senkire sem akarják rátukmálni a maguk hangját, nyelvét, inkább ők tanulják meg a többi madár, sőt még az emberek nyelvét is.