Lennék

Ballag az esztendő a szöcskeugrós mezőn. Fülledt idő izzasztja, zápor megmosdatja, jég megcsapdossa, fényesen cikázó istennyila megrettenti, napfény törölgeti, szél szárítgatja, csillagfényű éjszaka hűtögeti.
Ballag az esztendő a párás szemű dombok alján, a patakparti, tarkán legelő gulya mellett, a száradó napraforgótábla, az érő kukorica, a rozsdásodó gesztenyék során. Vajúdik a nyár. Már vékonyodnak az árnyékok, égre ékelődnek a vándormadarak, s bele vesznek a kéklő messzeségbe. Még néhány hét, és fecske nélkül száll az alkonyat. Ballagok magam is, és hallgatom az emlékek tornácára szálló magyar mező dalát. Elgondolkodom. Lennék én utasitató, hűs vizű forrás, vigasztaló, nyári esti tücsökhegedű, harmatgyöngyű hajnal pirosa, ébresztőt fújó kakasszava, erdőt-mezőt bebarangoló, virágillatot széthordó szellő, lisztté érő, kenyérré váló, mindenkinek jutó búzaszem, termékenyítő eső, éltető napfény. Lennék hosszú ősz, mézédes szőlő, leves körte, húsos barack, harmatos kék szilva, mosolygó alma, dér csípte kökény, galagonya, vörösen világító csipkebogyó, fanyar birs, vérré váló bor, nótává duhajkodó kedv, sírra való krizantém, szelíd lánggal égő gyertya. Lennék rövid tél, szállongó hópihe, vastag takaró, meleg szoba, csizma, kabát, kesztyű, lovas szánon csengőcsilingelés, pompás disznótorban böllér, gazdaasszony, rorátékon kisdedváró. Lennék csöpögő jégcsap az ereszen, jókedvű táncosa a farsangnak, tavaszhírnök hóvirág, holnapot hozó gólya, fecske, talpig aranyba öltözött sombokor, éledő, harsogva élő erdő-mező. Lennék, ha lehetnék...
Ballagok magam is az évvel, és beérem annyival, hogy a melldüllesztők között egy fehér inges, mezei magyar vagyok.

/ Ékes László /

Válasz

Illyés Gyula 1939

" A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földmívesnek földet, a munkásnak méltó hasznot, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyari mivoltában. Mit mondjak még? Magyar az, akinek jellemzésére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondolunk...Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem börtönben, sem gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazságelfogadtatására. Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek."

Válasz

A költő hazafias gondolatai ma is élnének ha kis hazánkban többet törődnénk azzal, hogy a gazdasági-politikai változásokkal nem tűnne el mind az ami egyáltalán még magyar, nevében holott már külföldi kézben van és vezetőink magyarként (?) kezelve az egészet vigyáznák kincseinket, kultúránkat és ami még magyar egyáltalán.

Válasz

Magyarnak lenni jó!!!!
Magyarnak lenni dicsőség!!?

Válasz