Második nap elmentünk Sorrentoba, majd onnan busszal Amalfiba..  

  Amalfi csodálatos.

Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.

Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyeben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák.

Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének.

A visszafelé útunkat szeretném megosztani... 

 
... találtunk egy közvetlen buszjáratot, Nápolyba. A busz turistákkal volt tele, kedves, 50  év körüli mosolygós busz-vezetőnk készségesen adott felvilágositást mindenkinek, /angolul/   majd elindultunk...     az út iszonyúan kanyargós...kanyar kanyar hátán..  a mélyben a tenger,  a másik oldalon  hatalmas sziklafal.  Én elől ültem a tenger felőli oldalon,  a második üléssoron,  a sofőr mögött, jól láttam a sebesség-mutatót, / sajnos.../

Sofőrünk kellemes hangon   énekelgetett, dudolgatott, fütyürészett,    kb 100 km-es átlaggal véve a kanyarokat,   egy-kézzel fogva a kormányt, mert a másik kezében a mobil....   ami igencsak gyakran zenélt..../  lehet, hogy a vacsorát beszélték meg,?? olaszul természetesen, szívől sajnáltam, hogy nem értetttem. /  Kezdtem magam tengeri-betegnek érezni, egyre inkább kavargott a gyomrom, és a kanyarok  csak jöttek-jöttek egymásután....  nem mertem lenézni a mélybe, nincs tériszonyom,  ...de ...   közben  az utasok kérésére a sofor ott állt meg, ahol kérték, a szembejövő busz-soförrel derüsen váltottak pár szót, ....  ez igy ment Sorrentoig,.  Sorrentoban  meglehetősen sokan leszálltak... Megkérdeztük ...hányra érünk Nápolyba,?  - este 8-ra ... Kérdezte hol akarunk leszállni Nápolyban? mondtuk Garibaldi piazza.    oké...    /különben ott van a busz hivatalos végállomása/   A kanyarok elfogytak,   mire rátértünk a Nápolyba vivő autópályára ,  mi négyen és két angol fiatalember maradt a buszon.  Az autópályára érve, a kedvesen dudolgató, , mobilozó ,sofőr átalakult....  egyszerűen nem birta elviselni, hogy bármi jármű előtte legyen... mögötte lehet, de hogy az ő busza előtt?   Az autósok vagy ismerik a busz-soforöket,  vagy saját érdekükben,  de "söpörtek"  az útból... azért néha akadt egy-két ellenfél... de nem sokáig....  /60-80-s sebességkorlátozó tábla,/ezt csak mi láttuk a sofőr nem/   sávváltás,   előzés, duda, fényszóró ... kézjelzés, mindehez  igen bőséges szó-zuhatag....   szóval ami   tilos a kresz szerint az mind be volt dobva....   és mi lelkes szurkolókká  lettünk....  buszunk az abszolút győztes lett.   /majd megérkeztünk,: sofor :    Napoli... Garibaldi piazza,... ajtó kinyitva ....  majd az órára mutatva diadalmasan... negyed nyolc volt.... ...,  szuper......   bona szera ,    mi:   grazia,...   Kissé imbolyogva leszálltunk,  / ...    hát nem egészen a Garibaldi piazzán állt meg, /ha egyszer neki másfelé volt a dolga?/  a két angoltól nevetve  elbucsuztunk./elég sápadtak voltak/  majd arra a kérdésre, , hogy    ,  felszálljunk egy buszra ,   vagy  gyalog a szállásig: ...  kórusban:   gyalog....    

 .. mert még nem utaztunk péntek esti csúcsforgalomban, villamoson Nápolyban...     ez még előttünk volt...