"Tényleg olyan ritkák a  

 a boldog pillanatok? kérdezte a csillag.A  fa éppen leeresztette szempilláit,hogy kipihenje magát.Megmozgatta az ágait és álmosan felelt.Nem...nem annyira ritkák,csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az -hogy mondjam neked- a szív ügye. Mesélj nekem a boldog pillanatokról, kérte a csillag. ....Egy fahéjas kalács nagyanyó kezében, egy masni a hold színével... ...

 Adj nekem egy boldog pillanatot. ..Szeretlek! Nagyon. ...............Jó éjszakát.......mondta a csillag leírhatatlanul boldogan...És fejest ugrott, csakhogy fennakadt a hold szempilláin."

Mondj egy vidám dalt az életről....  .

 .kérte a csillagot a cseresznyefa.

- Dal a rácsos kapúról. mely kinyilik és olyan valaki lép be rajta,akit szeretsz...... Szép esténk van ma.Hallgasd, milyen szívhez szólóan muzsikál a tücsök. Hamarosan feljön a Hajnalcsillag.Hamarosan pirkadni fog.Nézd, hogy elmerengett egy bohókás tengelice. A holdat bámulja.. És álmokat sző.

- Nemsokára megvirrad. Nézd, hogy elmerengett néhány kótyagos ember.Virrasztanak és bámulják a holdat. És álmodoznak.....

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.