" Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." ( Lukács 19,40 )
Egyik hajnalban arra keltem, hogy egy kis dalos madár csodálatos énekszóba kezdett ablakunk alatt.
Hangja már a tavaszt idézte. Jó érzés volt csendben figyelni a koncertet, egészen addig, amíg féléves kislányunk- akinek amúgy sem volt valami nyugodt éjszakája, és nem rég aludt vissza- el nem kezdett forgolódni kis ágyában. Végigfutott az agyamon: " El kell hallgattatni ezt a kis madarat, mert túl nagy lármát csap!" De a koncert csak ekkor kezdődött, hiszen néhányan még csatlakoztak az egyszemélyes " kórushoz", emelve ezzel nemcsak a színvonalat, hanem a hangerőt is. Nem tehettem mást: végighallgattam az előadásukat.
Lukács evangélista tanúságtétele szerint a zsidók húsvétját megelőző vasárnapon a Jézust követő tömeg, akárcsak ezek a madarak- csodálatos hozsannázásba, éneklésbe kezdtek. Ahogy a Jeruzsálem mellett lévő dombról elkezdtek aláereszkedni a fővárosba, Jézus a középpontba kerül. Egy szamárcsikón utazva közeledett a városhoz. Emberek tömegei pedig felsőruhájukat a csikó elé terítve, pálmaágakat szórva az útra, hangosan dicsőítették őt. Néhány farizeus- Jézus legfőbb kritikusai-, akik mindezt nem nézték jó szemmel, rendreutasították őt: " El kell hallgattatni ezeket az embereket, mert túl nagy lármát csapnak!" Erre Jézus válaszolt, és azt mondta: " Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." Így azok nem tehettek mást: végig hallgatták az emberek énekét.
Vannak énekek, vannak szép dallamok, melyek egy bizonyos ponton túl lármának hatnak, és zavarni kezdenek. Teszik ezt azért, mert túlságosan közel kerülnek hozzánk, már- már beleszólnak életünkbe. Ez a kis virágvasárnapi történet és példa arra hívja fel a figyelmünket, hogy Jézus a következő héten egészen közel érkezik hozzánk. Már- már zavaró közelségbe. Lehet, hogy a nagyheti húsvéti dallam egy ideig szépen szól, szívesen hallgatjuk. Becsüljük Jézust ahogy végigmegy a szenvedés útján, ahogy feláldozza magát a kereszten. Örülünk a feltámadás csodájának. Szép, néha megható dallamként hallgatjuk az Ő történetét. De most tovább szól ez az " ének"......
Ne némítsuk el ezt az éneket, hanem hallgassuk végig.
/ Kovács Zoltán-lelkész /

Válasz

Ma van húshagyó kedd, ezzel véget ér a farsang.
Minden húst meg kell enni, az edényeket kifőzni( zsírtalanítani ).
Holnap hamvazó szerda, és azzal kezdődik a böjt, a "megtisztulás". ( Most lehet méregteleníteni ).

Válasz

Urunk Bemutatása

Mária tisztulásának napja, görögül Hypapanté, vagyis találkozás; amikor a világ világosságát, Jézust a mózesi törvény szerint, a születése utáni 40. napon bemutatták a templomban.


A régi rómaiak Mars anyjának tiszteletére minden ötödik esztendőben égő fáklyákkal és szövétnekekkel járták a határt e napon.
A kereszténységben égő gyertyákkal kerülték a szentegyházat, néhol a határt is, ünnepelve, hogy Mária "világos", mentes a bűntől; s ünnepelték a gyertya példázatával is: a gyertya méhviasza Jézus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Nálunk Gyertyaszentelő Boldogasszony az ünnep neve, hiszen Mária a karján mutatta be a világ Világosságát a mennyei Atyának. Odaadta, felajánlotta őt egészen.Amikor megkereszteltek minket, ez velünk is megtörtént. Keresztelésünk után azonban már nekünk kell kérni

„Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust, aki bennem él,
aki növekszik,
s még olyan kicsi,
mutasd be, kérlek,
az Atyának.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik,
s a felét hiszi,
tedd ki a Fénynek,
a gyógyulásnak!”

/Szent-Gály Kata/

Válasz