Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá:

- Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos?

- Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. – Nekünk, sárkányoknak hét fejünk van.

- Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. – Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre!

- Minek nektek ennyi fej, ha rusnyának látjátok? Miért irigyled?

- Irigyli a nyavalya. Boldog vagyok, hogy csak egy fejem van!

- Hát akkor?

- Hát akkor még jobban idegesít minket, hogy ezzel a hét fejeddel rontod a közízlést, és elszívod előlünk a levegőt.

- Levegőből van elég – mondta a Sárkány. – Jut belőle nektek is, nekem is.

- Csak egy rossz szagú, Hétfejű Sárkány beszélhet ilyen demagóg módon! – mondta a Királyfi. – Hát tényleg nem akarsz olyan szép egyfejű lenni, mint mi valamennyien? Elkülöníted magad? Azt hiszed, hogy különb vagy nálunk?

- Nem gondolom, hogy különb vagyok nálatok. Csak egyszerűen így nézek ki.

- És hét kalapod is van – vádaskodott tovább a Királyfi. – Nekünk meg csak egy.

- Ti is vásárolhattok hét kalapot. Sőt hetvenhetet is.

- De nem hordhatjuk egyszerre mind a hetet. Te pedig igen.

- De nektek nincs is szükségetek rá, mert csak egy fejetek van. Hordjatok mindennap más kalapot.

- Elég volt a pimaszságból! – háborodott fel a Királyfi. – De adok neked még egy utolsó lehetőséget, hogy kimagyarázkodj. Mire használod a hét fejedet?

- Látod, ez az! – könnyebbült meg a Sárkány. – Elárulok neked egy titkot: én mind a hét fejemmel másképp látom a világot.

- Micsoda? – ámult el a Királyfi.

- Bizony. A világ nagyon nagy és bonyolult. Nem fér be egyik fejembe sem egészen. Ezért mindegyik fejemmel másik oldaláról veszem szemügyre, és más érdekeset fedezek fel benne.

- Te szélhámos! Hát nem tudod, hogy az igazság egy és oszthatatlan?!

- Ha egy fejjel gondolkozunk róla, akkor igen. De látod, én a hét fejemmel rájöttem arra, hogy annyi igazság van, ahány nézőpontból vizsgáljuk a dolgokat. Mindegyik fejem tud egy részigazságot. A hét együtt tudja az egészet.

- Én például szép vagyok és okos és jó és erős? – kérdezte a Királyfi.

- Ha ezzel a fejemmel nézlek, akkor igen.

- És ha azzal a másikkal?

- Akkor például már nem vagy annyira erős, mert vannak nálad erősebbek is. Hozzájuk képest kifejezetten gyenge vagy.

- De okos?

- Ez a harmadik fejem úgy látja, hogy okos vagy ugyan, de mégis nagyon keveset tudsz ahhoz képest, amit tudni lehet. Akár butának is gondolhatlak.

- De szép vagyok?

- Nézd, ez a negyedik fejem mindent nagyon közelről lát. Így nem vagy olyan szép. Például nagy lyukak vannak a bőrödön, tele faggyúval és szőrtüszőkkel. Ez az ötödik fejem pedig messziről néz. Olyan messziről, hogy csak egy pirinyó pontnak lát a mindenségben. Így sem vagy szép.

- Fantasztikus! De remélem, mindegyik fejeddel igencsak jónak látsz.

- Ezzel a hatodikkal – felelte a Sárkány feszengve – az a gyanúm támad, hogy nem vagy mindig jó. Néha hiú vagy, önző és erőszakos.

- És milyennek lát a hetedik fejed?

- A hetedik fejemmel egyáltalán nem látlak – felelte a Sárkány szomorúan. – A hetedik fejem máshová figyel.

- Nincs több dobásod, te büdös himpellér! – mondta a Királyfi határozottan. – De egy kis műtéttel majd segítek rajtad!

Ezzel levágta a Sárkány hat fejét, csak a legelsőt hagyta meg.

- No, most milyennek látsz?

- Furcsa – mondta a Sárkány. – Most ezzel az egy fejemmel látlak sokféleképpen. Okosnak és butának, szépnek és csúnyának, erősnek és gyengének, jónak és gonosznak egyszerre. Valószínűleg ilyen vagy.

Ekkor a Királyfi levágta a Sárkány hetedik fejét is. )