Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.

Ha eleged van magadból néha,
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa.
De nem mindig a szép, az okosak útja.
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.

Ne szívd mellre. Az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív:
S a tiszta szó.

Na, nem mindig megy magától minden,
akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy, vagy. S ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha később kezdesz.

Mert van egy hely: Otthon, Édes Otthon.
Veled együtt jutunk majd át azon a ponton.
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó!

Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
S minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.

Már néha látom merre van
Ott minden dalnak színe van.
És minden hangja színarany.
Szólj majd, szólok
én is, bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Mert jó, ha látod mitől szép egy reggel.
Minden fűszál ünnepel és soha ne felejtsd el
azt, hogy öröm vagy valakinek,
hiszen soha nem vagy magad
Mert az nagyon nagy! 

Akkor nyílik meg az Édes Otthon.
Nevetni fogunk majd az összes gondon.
Mert a legszebb a tiszta szív, de csak az jó!

Refr.:
Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
És minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.

Már néha látom merre van
Ott minden dalnak színe van.
És minden hangja színarany.
Szólj majd, szólok
én is, bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.

Bár nem tudom még, merre van.
Ott minden lépés nyomtalan.
És minden hajnal színarany.
Szólj majd, szólok
én is, ha látom majd ott
azt mondják, hogy mindig béke van.

Már néha látom merre van
Ott minden dalnak színe van.
És minden hangja színarany.
Szólj majd, szólok
én is, bár azt mondják,
hogy nem kell kulcs,
mert mindig nyitva van.