Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A csöndes utcán keszeg öreg csoszogott egy őszi délután. Lába alatt száraz falevelek zizegték, hogy sok-sok nyár elmúlt már. Előtte hosszú magányos éj, s a június oly messze még.Az árvaháztól nem messze papírszelet ötlött szemébe a lehullott falomb közül. Reszkető kézzel hajolt le érte. S ahogy olvasta a gyerekes írást, szeméből kibuggyant a könny, mert tüzes vasként égették szívét a szavak.„Akárki olvassa ezt, szeretem, akárki olvassa, szükségem van rá. Soha senkinek nem mondhattam még ezt, hát akárki olvassa ezt, szeretem.”Az öreg szemével az árvaházat fürkészte, s egy kislányon pihent meg tekintete, aki orrát az ablaküvegnek nyomva figyelt. Akkor tudta, végre barátra lelt, integetett a gyermeknek, és mosolygott felé. Mindketten tudták, most már fittyet hánynak majd a télnek.És úgy is lett, végignevették a zord időt. Beszélgettek a kerítésen át, maguk készítette apró ajándékokkal lepték meg egymást. Az öreg játékokat fabrikált a kislánynak. A gyermek gyönyörű hölgyeket rajzolt a bácsinak, dús lombú fákat, tündöklőn napot, és nevettek, nevettek egyre.Ám beköszöntött a június, és a kislány rohant a kerítéshez, hogy megmutassa legújabb rajzát, de az öreget nem találta ott.Valami azt súgta, többé nem jön el.Felment a szobájába, papírt, ceruzát vett elő, s ezt írta:„Akárki olvassa ezt, szeretem, akárki olvassa, szükségem van rá. Soha senkinek nem mondhattam még ezt, hát akárki olvassa ezt, szeretem.”
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Üzenők
Szeretlek Istenem
Levél a szélhez
A szivárvány útján