Kedves Julika!
Köszönöm ezt szép verset, ilyenkor mindig arra gondolok,mennyi szép verset gondolatot nem ismerek. Ez a vers most pontosan kifejezi érzéseimet, és az első sorok pontosan arról szólnak amire az utóbbi időben gyakran gondolok. Értem és érzem minden sorát. Bár még nem tudom eldönteni délután-e vagy alkony?A vers második része még ismeretlen számomra.Egyenlőre még nem sok szabadidőm van a fő állású nagy mamáskodás mellett.
Még egyszer köszönöm ezeket a sorokat.Klári

Előzmény

Válasz

" Ne csak szívvel, ésszel is szeress!"

/ Jankovics Györgyné;Győr /

Válasz

A szivárvány útján

Kint vihar tombolt, benned emlékek...
Akkor is, most is azt hitted, véged.
Elmúlt a vihar, dalol egy sármány,
Kristályként ragyog fent a szivárvány.
Délután van csak. Ez még nem alkony.
Virágillatban fürdik a balkon.
Messzi, hallik még a madárének,
De az utcai lámpák már égnek.
Rádióból száll egy régi dallam,
Senki nem hallja, dúdolod halkan.
Hogy felkavart a húszéves emlék,
Mintha csak most történt volna nemrég.
Mikor még hitted, megállt az idő,
Letépett virág majd újra kinő,
Akiket szeretsz veled maradnak,
Sosem halványul fénye a Napnak.
Bármennyi év is szállt el azóta,
Legbelül frissen él még a nóta.
Szépen szól együtt..., de ő már hol jár?
Istenem, mennyi új nóta szólt már...

Milyen vihar volt! Ó, hogy megtépett,
Összetört benned minden jót, szépet...
Délután van csak! Nem alkony ez még.
Húszéves voltál, és karcsú, nemrég
Alig hitted, hogy változott bármi,
Emberek közé akartál járni.
Egyszer hívtak a nyugdíjasklubba,
Aztán magadtól...,újra meg újra
Beülsz, beszélgetsz, ámulva látod,
Hasonlót érez sok új barátod.

Mennyivel könnyebb, ha megbeszéled,
Amit éreznek, te is azt érzed.
Egy kirándulás, pár közös nóta,
Jaj, de hiányzott már évek óta.
Sok az új barát, a dal is új tán,
Együtt jártok a szivárvány útján.
Majd csendes téli estéken, olykor
Megemlékeztek sok szépről, jóról.
Ültök, teáztok, néha egy vendég...
Biztosan érzed, nem alkony ez még!

/ R.Horváth Ferenc;Rétalap /

Válasz

Gödör a domb

Ástam gödröt mélyet
Olyan feneketlen
Mesebeliséget
Mellette földi mélyből
Égig érő dombot
Zöldet
Mögötte kéket
Emlékből festettem
Az égre szépet
Kövér kicsi angyalkákat
Aranyozott messzeséget
Téged

/ Mészáros B. István /

Válasz

Téli este

Ha a téli este
ellopja a tájat
csend borul a csendre
s korom- pelyhek szállnak
alszol már
Mosolyogni látom arcod
Messze tőlem
másra vár
Én ilyenkor halkan járok
teszek még e tűzre
s megbocsájtok

/ Mészáros B. István; Komarno /

Válasz

A legsikerültebb versek, novellák túlmutatnak az írás szeretetén, ami eszköz csupán a kifejezendő- sugallandó tartalom érdekében. Az írás szereteténél gyakran fontosabb a szeretet írása!

" minden műalkotás egy-egy akkord az örökkévalóság zenéjéből".

" Minden könyv, amelynek tartalma érc, s hangja tiszta, átkondítja zengését a jövendő századokba."

/ Gárdonyi Géza /

Válasz