Két súlyosan beteg ember feküdt a kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról.

Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy el kezdte közvetíteni  a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.

A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben.

Már alig várta őket, hisz ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy gyönyörű tóra, egy csodálatos parkra nézet.

Vadkacsák úszkáltak a tavon, gyerekek játszottak  távírányítós játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig egymásba felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton behunyta a szemét, és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket az érzékletes leírás alapján.

Napok, hetek teltek el.

Egy reggel a beteget fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában.( Az éjjel csöndesen elaludt örökre )

Amint alkalom kínálkozott rá, a korrábban belső ágyban fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhesen. A nővér szívessen segített, elhelyezte őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalomtól gyötörten az ablak felé fordult és megdöbbenve látta, hogy egy tűzfal néz rá.

Később megkérdezte a nővért, hogy mi történt az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot?

A nővér elárulta, hogy az ember vak volt. Nem láthatta a falat sem. Valószínű, hogy csak bátorítani akarta őt.

Tanulság:

Igazi boldogság, boldoggá tenni másokat, nem törödve saját helyzetünkkel.

Bajainkat megosztva csökkenthetjük azokat, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magadat, számold össze azokat a dolgokat, boldog pillanatokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg pénzért!

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg azt!