Már reggel érezhető volt, hogy meleg nap lesz. A buszon kevés ember utazott, ilyen hőségben leginkább csak azok, akik a munkahelyükre igyekeztek. No, meg pár fiatal és idős, akiknek bizonyára, muszáj volt útra kelni.

Olvasnivalót nem vittem magammal. Kihasználtam az időt a legkedvesebb időtöltéshez, nézelődni, ami nálam egy régi játék: kitalálni kik lehetnek a körülötem utazó emberek, útitársaim. Mellettem ősz hajú, tömött bajszú, jó hetvenes öregúr. Ünneplőruhájából naftalinszag árad. Ezerráncú arcán nyugalom, békesség tükröződik. Jó mellette ülni. Szemében érdeklődést, jóindulatot látok. ellentétben az idős emberek többségével, nem erőlteti ki a beszélgetést, nem zsörtölődik a meleg miatt, a fiatalokra sem tesz megjegyzést, pedig ugyancsak jókedvűen nevetgélnek csoportba verődve a hátsó ajtó előtt-sőt amolyan, " fiatalság-bolondság " mosolyt küld feléjük.

Velünk szemben jó hatvanas hölgy, amit csak akkor állapítok meg, amikor felnéz, mert ruházata inkább egy tiniére emlékeztet. látszik rajta, hogy nagyon készül valahová. Frizurája bedolgozott, arca totál sminkben verejtékezik. Átható, erős parfümillat lengi körül. Tartásán látom, meg van elégedve magával. Vagy még sem? Táskájából kis tükröt vesz elő, és óvatosan megnézi magát benne. Arcának minden centiméterét, külön-külön megszemléli, igazít itt-ott a festéken. Néhány ránc előtolakodik a púderréteg alól, megpróbálja eltüntetni, de a melegtől a " mű " olvadni kezd. Szemében kétségbeesett félelem. Ideges, rikácsoló hangon ránk zúdítja haragját:

-Kibírhatatlan ez a hőség, miért nincs itt rendes szellőzés, persze az ablakok nemcsak koszosak, de mind beragadtak, porosak az ülések, a soför megint akarattal rosszul veszi a kanyart, büdös van, és micsoda neveletlenség így vihogni egy buszon, mint az a szemérmetlen társaság ott hátul!

Milyen furcsa. Mellettem és velem szemben két hasonló korú ember. Egy helyen szálltak fel, és egyfelé utaznak. Mégis mennyire mások.

Folyt köv.

/ Sas Erzsébet /