Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Térj be hozzám... közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Térj be hozzám... vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
"Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért, érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye, az ami bevilágítja az életünket"
/Molnár Ferenc/
Öreganyó ölébe engedett kezekkel ült, fából eszkábált lócán, nádtetős háza előtt.
Barázdált arcán a múló idő nyomai. Olyan ő, mint egy magányos tölgy,
bő ruhája lombként borul köré. Göcsörtös ujjai egymásba kapaszkodnak.
Fejét fekete kendővel szorosan, redőzve kötötte meg álla alatt.
Szája keskeny ívként szorosan összeszorítva. Szeme keskeny, szemhéja duzzadtan borul rá.
Minden barázda az arcán, életének egy-egy évtizedét hordozzák magukban, az apróbb ráncok,
éveit, hónapjait, napjait, perceit. Ült, és rámnézett. Belenéztem a szemébe.
Kicsit már homályos, de mégis megláttam benne azt az elfeledett, kissé már mókás huncutságot.
Ettől elmosolyodtam. Az előbb még szinte csak egy mozdulatlan képet láttam magam előtt.
De öreganyó él!
Belül.
Teste már nehezen engedelmeskedik, de szeme magába zárta a külvilágot.
S ott meglátni benne az életét, a sorsát, minden örömével és fájdalmával.
Csak figyelni kell.
És észrevenni.
Előcsalogatni azt a fényt, amit őriz ott legbelül, a lelke mélyén.
Erre csak két dolog képes! A szeretet, és a gondoskodás.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Az üvegablak és a fény
Utazás a ráncok körül
Fenyő László: Hűség
A szivárvány útján