Már esztendők óta özvegyi sorban és egyedül élt az öreg Nagy Mihály. Úgy is teltek a napjai, örök egyformaságban, akár a megapadt folyócska ahogy folydogál.

Végre azonban mégis történt valami.

Pedig az a nap is, amelyen megtörtént a nagy esemény, egészen úgy indult, mint a többi. Vagyis hajnalban a kakasok, versengve és nagy buzgalommal, szólani kezdtek; s majd imitt-amott vaktában ugatni kezdett egy-egy kutya is. A kakasokat és a kutyákat egyaránt hallotta Mihály bácsi; sőt azt is meg tudta volna mondani, csupán a hang után, hogy melyik milyen, s hol van otthon.

Fűben-fában Természetes gyógyszerünk: a káposzta 2011. március 26. szombat, 16:15 Drinfo.hu E-mail Nyomtatás PDF weisserkohl A káposzta az egyik legrégibb és legelterjedtebb természetes gyógyszerünk. Ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy nagy mennyiségben tartalmaz ként. Mint tudjuk, ez az elem a testünk minden sejtjében megtalálható. De lássuk mi minden van még a káposztában! Bebizonyosodott a káposzta rákellenes tulajdonsága A fehér káposzta tartalmaz káliumot, ként, jódot, kalciumot, foszfort, vasat, klórt, nátriumot, nagy mennyiségű A-vitamint, B-vitamin komplexet, C-vitamint és U-vitamint.

Figyeld a tavaszt, szép április

víg ébredését, a meggyvirágot,

erdők és mezők illatát, , friss,

sarlót kapálnak a kovácsok. 

Nézd, készül a nyár, gyümölcsök

bölcsőjét ringatja már a szél,

lassan fölszakadozik a pörzsölt

kukoricások helyén a tél. 

Minden mozdul, zajong, a határ

teli füttyel, tompa püffögéssel,

nyugodt szigetre senki nem talál,

fának dűl a kapás, úgy ebédel. 

Azt, ami új, lásd, április hozza,

a szántóföldeket átöleli,

vigyáz- nyárra beérjen a búza,

a barmot zöld mezőre hajtja ki. 

Április, tavaszi ég szülője,

a szíveinkbe hozd meg a dalt,

legyen a földnek búzája, szőlője,

legyen hite, hogy minden ág kihajt.

Az emberiség legősibb gyógymódja nem más, mint a gondosan megválasztott vigasztaló szavak.

Louis Nizer

Gárdonyi Géza: Március
(részlet)

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki.