Finn rádió népszerű "Gyermek Óra" című műsorának vezetője, Márkus bácsi (Markus Rautio) 1927-ben oszlatott el minden félreértést. Bejelentette, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak? Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt réges-rég óta.

 Az első mese:

Józsa Mara:

Sütemények - némi varázslattal

       Közeledett a karácsony, éppen úgy, mint most. Egy ideje már mindent hó borított, hideg is volt, így a fehér takaró nem változott latyakká. Hogy ettől-e, de az embereknek mintha jobb kedvük lett volna, mint máskor. Szívesebben elegyedtek szóba egymással, az asszonyok régi mézessütemények receptjeit csereberélték, a férfiak ennél komolyabb dolgokról váltottak szót.

Minden, amit az adventről tudni érdemes

Az időben és az évben előre haladva a december az év legsötétebb időszaka. Rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák. Sötét van. Ez az időszak a hagyomány szerint a befelé fordulás időszaka. Ilyenkor a lélek a legősibb, legmélyebb tapasztalatait éli meg, hozza a felszínre. Karácsonytól a téli napfordulótól, a nappalok egy tyúk lépéssel meghosszabbodnak, indulunk a fény felé. Az adventi időszak várakozást szimbolizál.

Adventi csend van
Készül-e mondd a szived?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e a hited?

Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád sem ég?

Adventi csend van
Ébredj! Jön a remény!

Advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.

Az ádvent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt.

Sango Villagren: Reggeli csodák

Harmat cseppen a kerti virágról,
majd megcsillan rajta a nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara.


Még homályba olvad a tekintetem,
már hallom e harsány éneket!
Tisztul a kép, de még nehezen
tompítja szemem a fényeket.


Elmém vidáman ébredő árnya
remélve köszönt egy szép új napot.
Szívem, mint mindig, most sem bánja
azt, mit e fénnyel ismét kapott.

 Tél

József Attila

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek

Babits Mihály: AZ  ELŐKELŐ TÉL

A kellemetlen tünetek enyhítésére, megszüntetésére számtalan megoldás közül válogathatunk. Az egyik egyszerű módszer a megfelelő színek használata.

Szinte nem kerül semmibe, mert az otthoni ruhatárat, ágyneműket, lakás kiegészítőket tudjuk felhasználni hozzá.

 Ha csak egy reggel

Ébredne fohásszal Minden ember,

S szembejövőre

Mosolyogva Istennel köszönne;

NEM lenne átkos,

Békülőn szólna haragosához,

A mas telkére

Irigy - sanda szemmel  nem nézne

Kenyeret senki

Ne szegne másképp, 

csak  ha megszerzi;

Bővebb Morzsából

Falat jutna a szűkölködőnek.

Napszálladatkor apákról maradt

Mesélő szavak

Vonnák a népes családot körbe,

S hálás estimára

Elpihentető éjcsönd köszönne;

Ha csak egy napig  

Vetne ki vétket lelkéből  ...

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

/Wass Albert,     vers részlet/

Régi, csendes az ősz. Az imént még novemberi vénasszony nyara melegített, most már a kedvünket vevő, vékony fonalú eső áztat. Elhervadt a világ. Úgy tesz, mintha üresedne. Csak a locska verebek fecsegnek néha-néna, de a határ zaja pótolja az elköltözött madárdalt. Olykor úgy érezzük, elhagyott fecskefészek a lelkünk, ám mégsem beszélünk elmúlásról, csupán közelítő télről, és pihenő, kikeletre készülő természetről.

Két rózsát láttam nyílni a puszta kertben a minap.

Jó, ha tudod, hogy isten nem félt
s az angyalok itt élnek köztünk;
hogy bármikor mondhatod: győztem,
s néha mondhatod, hogy győztünk;
hogy nem hiába - még ha nincs is
értelme: nem értelmetlen.
Mert összefut a végtelenben
minden tetted, minden tettem.

Jó, ha tudod, nem vagy egyedül,
csak néha a szavak magadra hagynak;
s létezik minden, mi nem létezik
- mit egy szóval semminek mondnak;
hogy a fáj, a félsz, a szeretet
egy perc alatt megkerüli a Földet,
mielőtt visszatér beléd, hogy
néma boldogan sirassa a csöndet

 Szép, nagy csendesség van körülöttem jó ideje már. Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom, hogy az életet most élő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen is túl, magos hegy tetején állt egy terebélyes fa. Ez a fa olyan hatalmas volt, hogy koronája az eget ostromolta. Nem volt párja széles e határban. S olyan ősi volt, hogy születésének története az emlékezet csalfa ködébe veszett. Csak egy-egy vén anyóka, apóka meséiben lelni a nyomára.
Van, aki úgy meséli, hogy még a világ kezdetén a Fiastyúk vándorútra küldte csillag fiait. Közülük egy elvetődött a Földre, el annak a hegynek a tetejére, ahol ma a fa áll.

Szent Márton az egyik legnépszerűbb középkori szent. A krónikák szerint e nap a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja volt. Az erdélyi pásztorok e napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte, s tavasszal az állatok kihajtására használta.

A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok azonban gágogásukkal elárulták.

 Garai Gábor: BIZALOM

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. - Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester éS zongoraművész. Pályáját zongoraművészként kezdte éS zenepedagógusként Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt a BECS zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott legyen, Majd a következő esztendőben véglegesen Ott telepedett le. Ket Meg a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Kornél dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került Első karmesteri minőségben.

HUN IMÁDSÁG

                  MIATYÁNK
                  ISTENÜNK
                  BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
                  ELŐTTÜNK SZENT NEVED
                  TÖRVÉNY
                  AKARATOD.

                  MINDENNAPUNK GONDJÁT,
                  MAGADON VISELED.
                  BŰNEINKET MINT
                  MÁSNAK,
                  NEKÜNK ELENGEDED.

                  TE KEZED VEZET
                  KISÉRTÉSEKEN ÁT,
                  S
                  LEFEJTED RÓLUNK
                  GONOSZ JÁRMÁT.

Kosztolányi Dezső: Vigyázz

Ne várd, hogy a Föld meghasadjon
Tűz nyelje el Sodomát es.
A mindennap Kicsiny csodái
Nagyobb éS titkosabb Csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a Finom Kis kalapálás
NEM a legcsodásabb adatott?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke Kis ezüstpontokat:
NEM csoda-e, hogy Árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy FUT előled,
Hogy NEM, hogy törpül el veled.
NEM csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben AZ eget.

Egy őszi délután

Egy őszi hideg szeles késő délután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észrevette.