Ma langy a lég opálja,
Nyilát a nap dobálja,
Friss fény forog az utcán,
Szivem! örülni tudsz tán?

Ti sürgő földi népek,
Közétek sirva lépek,
A szívetekbe látok,
Oh miért is titkoljátok?

A sárga nap ragyoghat,
Az ízes szél gagyoghat,
Az orcánk színes lárva,
De sötét agyunk árva.

Kivűl szemek zafirja,
Az ajkak gyenge pírja,
De benn a mellkas váza
A nyomorúság háza.

Ha most csodát tehetnék
S kezembe felvehetnék
Minden szivet, szegények,
Kihúnynának a fények.

Úgy raknám búnkat eggyé,
Egy nagy fekete heggyé,
Emelnék, rakva jajszót,
Egy bánat-csimborasszót.

9 dolog, amit biztos nem tudtál a magyar nyelvről

Ne csukd be a lelked kapuját!   Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót,  szaladhatsz utána  !

1.

Mint tengerből, ha jő a kék öböl, Tihany felől úgy lép felénk a tó. A tükre most opálos szürkeség, de zöld ahol hasítja a hajó. E nagy tálból merem ebédemet. A nádas mellé vetem horgomat, és az aranyszínű puliszka rajt, ölünkbe csalja a szép pontyokat. És délre nyárson vagy a tepsiben sercegve sül a hófehér falat. A jó vörös bor róluk álmodik, kulacsbölcsőn szundítva fák alatt

2.

Igy űzik egymást csendes napjaim, e kis homoksziget szűk partjain, hol csendben én és egy család rigó oly vígan élünk, mint pólyás papin.

 Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.

Devecseri Gábor

Csak

Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,

ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,

vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,

vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni,

mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

Szeress vigyázva,
ne szeress bántva –
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.

Teremtek zenével egy hangot;

Szívednek hozzá szóló dallamot;

Éjszakai mély érzelmeket,

Álmoknak egy kész életet,

Emléknek állandó tegnapot,

Dsida Jenő: Ha valaki jönne. . .

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre. . .

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát.

„Itt van az ősz, itt van újra…”

Az Öt Elem tanát – amelyet a hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra is felhasznál betegségek diagnosztizálásához és kezeléséhez – gyakran hívják segítségül a kínaiak, amikor a világ működését és benne az ember szerepét kutatják. A Fa–Tűz–Föld–Fém–Víz körforgás megértésének első lépése annak tisztázása, hogy ezek nem merev összetevők, hanem egymást folyamatosan követő, egymásba átalakuló, egymást gátló és gerjesztő fázisok, állapotok.

 A Balatontól délre fekvő települést, Andocsot évről évre több ezren keresik fel, a látogatók többségét azonban elsősorban nem a somogyi dombok és a községbe érkezőket fogadó tavak nyugodt szépsége vonzza, hanem az andocsi Nagyboldogasszony-templom, amely évszázadok óta Nyugat-Magyarország fontos búcsújáró helye.

     A településen már az Árpád-korban plébánia működött, a vidéken a karthauziak és a pálosok is jelen voltak.

Ha valakivel nézet -eltérésünk alakul ki ,mennyire más a végeredmény, ha haraggal válunk el ,és mennyire más , ha bár nem értünk egyet ,azért rámosolygunk egymásra és megpróbálunk normálisak maradni. Ez nem igényel magyarázatot ezt mindenki érzi és tudja.

Állhat a boldogság, sok más egyéb talán kisebb horderejű dologból, vagy egy gyógyulás élményéből,egy jól elvégzett munkából, kellemesre sikerült nyaralásból, megfelelő anyagi javak birtoklásából, és még nagyon nagyon sok mindenből.

 Az erdő fohásza

Az erdő fohásza Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
És gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakod építed.

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Fáradt eső hullott a fákra,
fáradt eső, csöndes eső,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.

object width="336" height="295">

object width="336" height="295">

      Itt van az ősz.......          ezek a díszek készültek   délután..... 

/gesztenye,    tavalyi csipkebogyó,       száritott virág....  a gesztenyék  frissek,

  a   szárazakat nem lehetett átszúrni....

Wass Albert Az erdő meséi

Az Angyalok tisztása
Tudja hol van? Járt már ott? Szeretteit is elvinné oda?
Ahol  "...az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon..., ahol belerakják a kincseket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet." 

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.

Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Amikor Minden összejön , ES Minden olyan borzasztó , összeharapom a fogam , es azt gondolom : Igenis Hercegnő vagyok , mégpedig tündérhercegnő , es Aki Tündér , annak Semmi tartózkodás mellett árthat ÉS Semmi se Fáj ...... NEM is képzeled , mennyivel könnyebb lesz a lelkem .

/Frances Hodgson Burnett /

Az öregekről...

csak hogy tudjátok mi vár ránk....ha megérjük :)))) 1.) Egy idős úriember évek óta hallási problémákkal küszködött. Elment az orvosához akinek sikerült számára egy olyan készüléket felszerelni, mely 100%-os hallást biztosított. Egy hónap múlva elment ellenőrzésre az orvoshoz aki azt mondta : "Az Ön hallása tökéletes.

DACZÓ ÁRPÁD:

 A gyimesi Kosteleken történt 1973-ban, hogy kenyeret akartam vágni, de nem kaptam a kést. Végül kissé ingerülten kérdeztem a mellettem segédkező csángó leánykától:
     - Emma, hol a kés?
     - Tudja a Babba Mária - felelte ő.
     A meglepetéstől felkiáltottam:
     - Mit mondtál?
     A leányka megszeppent az erős hangtól. Most már félve nézett rám, és halkan kérdezte:
     - Nem jól mondtam?
     - Jól mondtad, Emma!

Bánatomat, ami nagy,

 elfújom a szélnek,

 csengő-bongó harangocskák

 mind rólam mesélnek.

Reményik Sándor
Fák Alatt, Szélzúgásban

A hangversenyhez ketten kellenek.
Ki mondaná meg zúgó rengetegben:
A szélvész zúg-e, vagy a rengeteg.
A teremtéshez ketten kellenek:
A lélek - és az, ami nagyobb nála.
Ezt érzem most, hogy arccal heverek
A fűben, s figyelek a szélzúgásra.

A vihar koncertterme a világ,
De orgonái néma lélek-erdők,
Szélvészre hangolt óriási fák...

"A könyv a lélek világossága, a test tükre, megtanít az erényekre, és elűzi a bűnt; ő a bölcsek koronája, az utazó kísérője, az otthon barátja, a beteg vigasztalója, a kormányzók társa és tanácsadója, az ékes szólás illatdoboza, gyümölccsel teli kert, virággal ékes rét; ha hívják, jön; mindig készenlétben van, mindig előzékeny; ha megkérdezed rögtön válaszol; felfedi a rejtettet, megvilágítja a homályosat; balszerencsében megsegít, jószerencsében mérsékletre oktat."

(Ismeretlen szerző (Kb.

Lao-ce mondta:

Lehet egy hegy bármilyen magas, ha hátat fordítasz neki nem láthatod; lehet bármily apró is egy porszem, ha ránézel megláthatod. A fa és a bambusz tüzet rejt magába, de meleget nem ad, míg meg nem gyújtod. A földben víz rejtőzik, de ha nem ásol, nem ihatsz belőle.

KIRÁLY IMRE:
Őrizd meg!

Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak

Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.

      a SIVATAG SZÉPSÉGE ABBAN ÁLL,  HOGY VALAHOL REJŐZIK BENNE EGY KÚT

Kányádi Sándor
A fák és a vének    

1

Megvénültek, akár az őszi fák,
s nincs egy levélnyi remény
a tavaszra.
Indulnának, de az őszi fény
padon marasztja.

2

Irigy sóhajjal néznek
a sétáló után a fák,
pedig azok csak csoszognak szegények;
hány tavaszt adnának érte, ha legalább
bár egyet léphetnének.

3

Lefelé néz a fa,
s alóla egy öreg
föl a fára.
És milyen egyformán remeg
a kéz a térden
s a lehajló fa lombtalan ága.

 tanúlj a tegnapból, élj a mának, remélj a holnaptól.

Célod a Hold legyen.
Ha elhibáznád, akkor is a csillagok között ér véget utad"

-Les Brown-

Kedves Máriák!

      Sok Boldog Névnapot!

 Nordkapp. Európa legészakibb pontja 

Ádám naplója

Első rész

Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem-a hosszú hajú!

Vasárnap

Amíg ezsméletlenvoltam, alighanem furcsa dolgok történtek velem, mert észrevettem, hogy bal mellemen valami forradás van. Egyáltalában nem fáj. De már pusztán az a körülmény, hogy az új teremtmény első bemutatkozása nem járt baj nélkül-nem sok jóval biztat a jövőt illetően.

Hétfő

Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam.

Milyen szép is az, ha az embernek két felesége van, áradozott egy férj a barátjának, miközben békésen üldögéltek vízipipájuk mellett a kávéházban...Himesnél himesebb szavakkal dicsérte annak gyönyörűségét, milyen jó az, mikor két virág annyira másképpen illatozik.A másik csak csodálkozott, azt gondolta hogy a barát sorsa olyan, mintha a Paradicsomban lenne.   Nemsokára ő is vett magának másik feleséget.Ám amikor a nászéjszakáján meg akarta osztani vele az ágyat, az új hitves mérgesen utasitotta vissza: bújj csak szépen az első feleséged mellé.

Perzsia északi vidékén történt, hogy egy ember beleesett a vízbe.Már csak a feje volt ki az iszapból, kétségbeesetten kiabált segitségért. Egy-kettőre nagy tömeg gyült össze, s az egyikük rái s szánta magát, hogy segít a bajba jutottnak.   "Add ide a kezedet..." kiiáltott be hozzá, majd én kihúzlak a mocsárból... de a süllyedő csak kiáltozott tovább, és semmit sem tett, hogy a másik ki tudja húzni. 'add id a kezed! ismételgtte a másik az utasítást.   De válaszként csak kétségbeeset segélykiáltások jöttek.  Ekkor odalépett egy harmadik, és azt mondta: láthatod, hogy soha nem fogja kinyújtani a kezét.