Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv, könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább.

Szeretettel köszöntelek, és ha időd engedi, Térj be.... máskor is, várlak, várunk.....

Hedi

Hóvirág

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek körül
kibújt az új remény,
piciny hajnal harang
gyötrelmek éjjelén.

Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
/ Dömötör Ilona /

Nagyon szép!

Kedvenc virágom a rózsa!Gyönyörűek!

Soha ne hagyjuk, hogy a tárgyak fontosabb szerepet játszanak életünkbe, mint a családunk!

Előzmény

Gyönyörű ez a tavaszi csokor.

Nyitnikék!

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala
vígan, szaporán, mint
éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

Nyitni kék, fütyüli,
Nyitni kék,
Szívnek és tavasznak
nyílni kék.

Nyitni kék, fütyülöm,
Nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék!!!

/ Szabó Lőrinc /

Lala köszönöm, hogy elküldted ezt a videot, sikerült feltennem.

Legyünk büszkék őseinkre, az ő útjukon egyetlen lépés sem vész kárba!

Előzmény

December:

Neve ugyancsak latin eredetű, a decem tíz szóból származik.
A népi kalendárium, Karácsony havának nevezi.
A denevérek már téli álmukat alusszák, a nyest az ember közelébe költözik a hó elöl. A vaskos erős csőrű süvöltő viszont még a zord időben is talál magának ropogtatni valót.

Tulipán

Ne tépj le,
Csak, ha tudod kinek adsz!
Ne tépj le,
Csak, ha tudod miért adsz!

Ha valakit szeretsz,
Levehetsz!
Ha valamit remélsz,
Csak letépsz!

Ha jön.....
Ügyelj: a legszebbet kapja!

cSODÁLATOSAK A KÉPEK!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sok dolog van a világon, amin megakad a szemed, de csak kevés, ami a szívedet is vonzza - ez utóbbiakkal törődj!
Ben Daniel Crenshaw

Hedi!
Valentin napon kívánom, hgy légy olyan boldog, mint amit ezek a képek és zene sugároz ! Maria

(:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-) (:-)

Mosolygós, szép hetet kívánok mindenkinek!

kifejezeten szeretem a farsangot a szép maskarákat söt gyermekeimnek szivessen készitem is

Mindíg jól esik újra olvasni!

Elindulunk

Mosolyodban
erdők lobognak
be nem teljesült
álmokat tartogat
a lét
szederindaként
fonja át lényünket
az akarás
árvalányhajat
fésül ránk a szél
elindulunk a
tenger felé
hullámveréstől
nyögdécsel a
sirályuszonyú part
lüktető érveréssel
beleolvadunk
szenvedéllyel
alkonyatra
megnyugszik a nagy víz
fekszünk a
holdfény áztatta
parton csendesen
és csak nézzük
a ránk nyíló
csillagokat...

/ Kuti Horváth György /

Kedvenc székely-mesém...



Székely mese /csángó, /



Hozzam es járt a lüdérc



A tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál állot meg a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle. Még azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük egymást. Mikor osztá, este elfútták a lámpást, a setétbe esszeszúrtuk a csóré lábunkat, s úgy vótunk. Én minden éjen úgy felbolondultam, hogy az ördögök vittek el. Sajnos, egy hamar vége lett a frontnak, s haza kellett menjünk a pincéből. Attól fogva ingemet még az utcára se csaptak ki, úgy féltettek. Mikor mentem a templomba, édesanyám akkor és utánam rikolytott, hogy harmadik harangszókor otthon legyek, mert ha nem, hajamot mind kitépi.

A fiatalság esent kezdett guzsalyakodni. Jártak a gyűlésbe.Nekem a szüvem hasadott el, hogy én es mehessek, de ingemet nem csaptak el semmiképp. Egy este hallom én, hogy édesapámék beszélgetik: apám megyen másnap reggel fuvarba, s nem jő haza estére. Na, gondoltam, akármi legyen, de én most elmenyek a guzsalyasba! Elighogy édesapám kihúzta a lábát, én kezdtem fújni édesanyámnak: Édesanyám, bár most az egyszer, hogy édesapám nincs idehaza, csapjon el a guzsalyasba! Anyám hallgatott egy üdeig, én folytattam: Há, nem eleget ülök itthon? S há nem eleget ügyelek a testvéreimre?S há, nem eleget dógozom evvel az átkozott kendervel? Hogy a nyavalya egye ki még a gyükerét es!

Na, eredj, eredj! Ne bornyúzd itt a fejemen! DE hallod-e? Ha én valamit megtudok, s neked a büzöd elmegyenm én a hajadot mind kitépem!

Amikor kezdett setétedni, megfogtam a guzsalyt, s én úgy mentem bé a lütőn, mind akit visznek.

A fiatalság imá esszegyült. A leányok fontak, a legények kártyáztak. Egyik-egyik leült a szeretje mellé. Én es fontam s az a legén leült melléjem. A orsó örökrétig esett ki a kezemből. A legén felkapta, de csak csókért adta vissza. Na, vót ott alyan fonás, hogy vége vót a világnak! Amikor kitőt a gyülés, a legén hazakésért ingemet, A kapuba jól megölelgetett, megcsókolgatott. Tisztáre kirekesztette az eszemet. Én onnatt se enni nem tudtam, se alunni nem tudtam.Csak a legén,s csak a legén!

Vót a házunk előtt egy kicsi fahidacska, s ha arra valaki realépett, akkor az bengett. Ez, a legén, mikor járt el a kapunk előtt, a lábával a hidat örökké megbengette. Akkor én kiszöktem az ajtón s bár egy minutára, reaneztem. Egy vasárnap estefelé halom én, hogy beng a híd. Kiszöktem az ajtón, hogy meglássam, de édespám utánam nyúlt, megragadta hátulról a hajamot: Nem mensz suba se. Nyomd le, ide ne, a likadot, míg szépen vagy! Azt akarod, hogy egy bitangot esszeszedj?! Akkor én readöccsentem az ágyra, s neki sírni. Lefeküdtünk de én csak sírtam tovább. Édesanyámék elfútták a lámpást, s a setétbe kezdtünk mondikálni. Mondom én: Hagyják el,mert elmenyek szógálni, s odamegyek ahova akarok!

Eredj, eredj, de osztá többet a lábodat ide bé nem teszed! Én elgondoltam, hogy alyan jól megvónék édesanyámék nélkül,ha az a legén ingemet elvenne. Melyen szép a haja, s melyen szép az orcája! Melyen jó meleg a szája s melyen kemén karjai vannak! Ahogy igy elmélkedem, még nem vótam elaludva, egyszer csak há, ott ül a legén az ágyam széjibe. Megörvendeztem, felnyújtottam a karjaimot, hogy megöleljem. Akartam kérdeni, hogy hogy jött bé? S há akkor az a legén csak kezdett reám jőni, kezde szorítgatni a nyakamot. Kezdtem sikolytani: Jaj, jaj, Nyuvadok meg, nyuvadok meg!

Szökjél ember, gyújtasd a lámpást! Mi baja van a leánkának?

Édesapám kiszökött az ágyól, lámpást gyújtott,s há ott a legén a ház közepibe. Apám csak felkapta a faragószékről a fészit, s a legénre emelte:

Az anyád ántikrisztussát! Ebbe a helybe esszeváglak! Erre a legén csak lobot vetett, nagy fényesség lett, szórta a tüzet: sergett a ház közepibe, osztá béhuzakodott az espár ajtaján, felhuzakodott a kürtön s elment. Mü ottmaradtunk s szinte kétségbeestünk. Mi vót ez?

Apám kezdett ingemet szidni: Te szerencsétlan! Nem megmondtam, hogy ne vesd belé az eszedet abba a legénbe? Most ideszoktattad a lüdércet. Jaj, jaj, mit tudunk tenni, hogy ne jöjjön ide többet az a lüdér? Jajgatódzott édesanyám a donyha alól. Nannyokám megszólalt a sutuban: Ó ne legyetek úgy kétségbeesve! Amikor fiatal vótam, hezám is járt a lüdérc. Majd megkenjük fokhagymával. Ugye s lett. Vaj három este ingemet csóréra vetkeztettek,megtörtek a kujak fokhagymát, koromval esszevigyitették s ingemet tetőtől-talpig békentek, Hát erőst csúf lehettem, mert többet a lüdérc nem jött, Most imán öreg vagyok, de azt a legént máig se felejtem el.

Hédi!

Csodálatosak a képek, szépek az idézetek, de sajnálom, hogy a felső sorokat nehezen lehet olvasni az ajánlás miatt.

A szemnek és a fülnk is csodás volt.nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgathattam. Erika

Meggyőződésem, hogy a mosoly gyógyít és erősíti az immunrendszert.
A mosoly, melyet másnak adunk, vissza mosolyog ránk.
Örömmel tölt el és meg változtatja a napunkat.
Mosolygós napokat kívánok!

Hédike! Tegyél még fel ilyen székely meséket, olyan jól mulattam rajta! Honnan
gyűjtötted ki ezt a huncut történetet? Ruttkay Jutka

egy szép történet..... higgyél a mesékben, és az álmokban...

"20 éve tolószékben élek, pár éve egy öregek otthonában... Nem állitom,hogy rossz hely, csak olyan HÉTKÖZNAPI...nem az otthon kényelmes hétköznapiságával, a megszokott rendetlenséggel... hanem a várótermek unalmával, minden pasztellszínű, mosó-szer szaggal. Én a szerencsésebbek közé tartozom a fiam kéthetenként benéz, hoz virágot, és a képeslapjaimat. H. -t , nem látogatják, vak. De elboldogulunkH. körbetol, én meg írányitom. És persze felolvasok H.nak. Imádja a történeteket. Nincs itt sok könyv, de havonta egyszer jár a mozgókönyvtár, és a gyakornokot kiküldjük könyvért. Ő egyetemista, igy tudja mit válasszon... de nem hagyta, hogy a Lolitát elolvassuk.. Nem illett volna hozzánk... H. tanított meg az irodalom szeretetére, én pedig megismertettem vele a képeslapok világát.
A cipő indíthatta el. Az egyik képeslapban bukkantam rá és ki a képét. Néha elővettem és nézegettem. Elfogott a szédülés, olyan ostobán éreztem magam, Dehát csak csak egy cipő... Csak egyszer szerettem volna belépni a képeslapjaim fényes vidám lapjaira.. A cipő - a vidám hetyke piros szín. a lehetetlen magas sarok. Cipő amit a lehetetlenre terveztek, lebzselésre, henyélésre, REPÜLÉSRE, bármire csak nem gyaloglásra. H. rájött, hogy valamit rejtegetek..... valami illetlenre sóvárogsz, én a Lolitára, te a cipőre... Van cím a hirdetésre?
Hadifoglyokra jellemző óvatos dörzsöltséggel terveztük meg a szökést.....
És 3 óra utazás után megérkeztünk. És ebédeltünk, és teát ittunk porcelán csészéből, nem müanyagból, arra számitottam, hogy öregotthonos kardigánunkban és semmitmondó szoknyánkban szürkén, nevetségesen festünk. Talán igy is volt, de a a szememben megváltoztunk,, bearanyozódtunk... Ebéd után leintettünk egy taxit, lámpaláz lett úrrá rajtam. Kisimitottam a hirdetést, újra öregnek, szürkének éreztem magam. Mi lesz, ha az eladó be sem enged. ....Közben megláttam egy könyvesboltot, kértem álljunk meg. és megvettem H.nak a Lolitát. Senki sem rótt meg, hogy illetlenség. H. mosolygot és végighúzta ujját a köünyvgerincen. Milyen jó az illata, majdnem elfelejtettem. Megérkeztünk. A bolt aprócska, amiben üvegpolcok sorakoztak, a földön nagy vázákban fehér rózsák.Az eladó, fiatalember volt, okos szép arccal, nagy kő esett le szivemről, mikor láttam, hogy mosolyog a tekintete. Ezt szeretném megnézni, mutattam a hirdetést. Kihozta.. És a cipő olyan volt, mint a karácsonyfadísz, mint a rubint, mint egy nem létező gyümölcs. Nem tett megjegyzést a tolószékemre, öreg göcsörtös lábfejemre,tudom, hogy látta a visszereimet. nagy gonddal húzta fel a piros cipőt.Cipő REPÜLÉSRE...
Mennyibe kerül? ......... nem tudom kifizetni.....Gyöngéd mozdulattal tette vissza a Valentin-napi,Forma-1, koktélcseresznye-piros cipőt a dobozba. Bármily világos volt az üzlet, szürkébbnek tünt, amikor lecsukodott a doboz teteje.
Csak egy napra jöttek, asszonyom? Igen, de nagyon jól éreztük magunkat. Sajnálom, az ajtó melletti magas vázák egyikéhez lépett és kivett egy szál rózsát. Megajándékozhatom eggyel? a kezembe tette. Tökéletes, erős illatú, alig kinyílt virág volt. Nyári este, Hattúk tava illata volt. Egy pillanatra még a cipőről is megfeledkeztem, Egy férfi-aki nem a fiam-virágot adott nekem.
Még megvan afehér rózsa. Ha lekonyul a feje, majd lepréselem és a Lolitában könyvjelzőnek használom, Most ezt a könyvet olvassuk. Bármily illetlen is. De szeretném látni, hogy megpróbálják elvenni tőlünk!
J. Harris novellájából"20 éve tolószékben élek, pár éve egy öregek otthonában... Nem állitom,hogy rossz hely, csak olyan HÉTKÖZNAPI...nem az otthon kényelmes hétköznapiságával, a megszokott rendetlenséggel... hanem a várótermek unalmával, minden pasztellszínű, mosó-szer szaggal. Én a szerencsésebbek közé tartozom a fiam kéthetenként benéz, hoz virágot, és a képeslapjaimat. H. -t , nem látogatják, vak. De elboldogulunkH. körbetol, én meg írányitom. És persze felolvasok H.nak. Imádja a történeteket. Nincs itt sok könyv, de havonta egyszer jár a mozgókönyvtár, és a gyakornokot kiküldjük könyvért. Ő egyetemista, igy tudja mit válasszon... de nem hagyta, hogy a Lolitát elolvassuk.. Nem illett volna hozzánk... H. tanított meg az irodalom szeretetére, én pedig megismertettem vele a képeslapok világát.
A cipő indíthatta el. Az egyik képeslapban bukkantam rá és ki a képét. Néha elővettem és nézegettem. Elfogott a szédülés, olyan ostobán éreztem magam, Dehát csak csak egy cipő... Csak egyszer szerettem volna belépni a képeslapjaim fényes vidám lapjaira.. A cipő - a vidám hetyke piros szín. a lehetetlen magas sarok. Cipő amit a lehetetlenre terveztek, lebzselésre, henyélésre, REPÜLÉSRE, bármire csak nem gyaloglásra. H. rájött, hogy valamit rejtegetek..... valami illetlenre sóvárogsz, én a Lolitára, te a cipőre... Van cím a hirdetésre?
Hadifoglyokra jellemző óvatos dörzsöltséggel terveztük meg a szökést.....
És 3 óra utazás után megérkeztünk. És ebédeltünk, és teát ittunk porcelán csészéből, nem müanyagból, arra számitottam, hogy öregotthonos kardigánunkban és semmitmondó szoknyánkban szürkén, nevetségesen festünk. Talán igy is volt, de a a szememben megváltoztunk,, bearanyozódtunk... Ebéd után leintettünk egy taxit, lámpaláz lett úrrá rajtam. Kisimitottam a hirdetést, újra öregnek, szürkének éreztem magam. Mi lesz, ha az eladó be sem enged. ....Közben megláttam egy könyvesboltot, kértem álljunk meg. és megvettem H.nak a Lolitát. Senki sem rótt meg, hogy illetlenség. H. mosolygot és végighúzta ujját a köünyvgerincen. Milyen jó az illata, majdnem elfelejtettem. Megérkeztünk. A bolt aprócska, amiben üvegpolcok sorakoztak, a földön nagy vázákban fehér rózsák.Az eladó, fiatalember volt, okos szép arccal, nagy kő esett le szivemről, mikor láttam, hogy mosolyog a tekintete. Ezt szeretném megnézni, mutattam a hirdetést. Kihozta.. És a cipő olyan volt, mint a karácsonyfadísz, mint a rubint, mint egy nem létező gyümölcs. Nem tett megjegyzést a tolószékemre, öreg göcsörtös lábfejemre,tudom, hogy látta a visszereimet. nagy gonddal húzta fel a piros cipőt.Cipő REPÜLÉSRE...
Mennyibe kerül? ......... nem tudom kifizetni.....Gyöngéd mozdulattal tette vissza a Valentin-napi,Forma-1, koktélcseresznye-piros cipőt a dobozba. Bármily világos volt az üzlet, szürkébbnek tünt, amikor lecsukodott a doboz teteje.
Csak egy napra jöttek, asszonyom? Igen, de nagyon jól éreztük magunkat. Sajnálom, az ajtó melletti magas vázák egyikéhez lépett és kivett egy szál rózsát. Megajándékozhatom eggyel? a kezembe tette. Tökéletes, erős illatú, alig kinyílt virág volt. Nyári este, Hattúk tava illata volt. Egy pillanatra még a cipőről is megfeledkeztem, Egy férfi-aki nem a fiam-virágot adott nekem.
Még megvan afehér rózsa. Ha lekonyul a feje, majd lepréselem és a Lolitában könyvjelzőnek használom, Most ezt a könyvet olvassuk. Bármily illetlen is. De szeretném látni, hogy megpróbálják elvenni tőlünk!
J. Harris novellájából