Tudod arra gondoltam,

hogy olyan az élet,

mint egy virágzó rózsakert,

sok, különböző színű,

különböző illatú rózsaszállal,

az egyiknek neve ifjúság,

a szépség a másiknak,

van, amelyiket barátságnak hívnak,

olyan is, amelyiket úgy,

hogy örökké,

míg viruló rózsától illatozik a kert,

míg a szirmok épek, egészségesek,

addig azt hinné az ember,

övé az egész virágzó világ,

övé a tündöklő rózsakert,

de hamar észre kell vennie,

az ürömöt az örömben,

bizony, a rózsavirág élete rövid,

és legrövidebb a virágzás,

egy, két, három virág is elpusztul,

akkor kezdi nyugtalanítani,

a hulló rózsákat látva

gyanítani,

nem tart örökké semmi,

de ha egyszer

a sok elpusztult virág között

felfedez egyet,

amelyik nem hervadozik,

inkább napról napra szépül,

túl él minden elképzelhető korhatárt,

szépsége nem ismeri a határt,

akkor annak azt a nevet adja,

hogy „végtelen szeretet”,

amelyik megszépíti az életet,

ami nem hervad,

, és a reményt élteti,

talán van olyan szeretet,

amelyik a halált is túl éli

Zámbó Jimmy: Ave Maria

Már reggel érezhető volt, hogy meleg nap lesz. A buszon kevés ember utazott, ilyen hőségben leginkább csak azok, akik a munkahelyükre igyekeztek. No, meg pár fiatal és idős, akiknek bizonyára, muszáj volt útra kelni.

Olvasnivalót nem vittem magammal. Kihasználtam az időt a legkedvesebb időtöltéshez, nézelődni, ami nálam egy régi játék: kitalálni kik lehetnek a körülötem utazó emberek, útitársaim. Mellettem ősz hajú, tömött bajszú, jó hetvenes öregúr. Ünneplőruhájából naftalinszag árad.

A virágok kókadoztak a nagy melegtől a munkahelyem parkolója szélén.

Mivel korában érkeztem, gondoltam, meglocsolom őket, hadd szépítsék még sokáig a környezetünket.

Két kannával indultam a hosszú folyósón, mikor szembe jött velem az egyik gondozónő úgy 6-7 aprócska gyerekkel.( Tolták az edényes kocsit a konyhára. )

Köszöntöttük egymást, aztán viccesen megjegyeztem-látom milyen sok, ügyes segítséged van.

Aztán egy-két lépést elhaladva a legidősebb, 6 éves fiúnak eszébe jutott, hogy kinyítja nekem az ajtót, mivel látta, hogy mindkét kezem tele van.

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,

S a kék vizeken tündökölt a hold,

Tündér leány állott a tenger partján,

S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

De egy este... messze észak felől

Orkán hadával érkezett a tél,

A tündér sírt és fényes könnyeit

Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment... a tenger várta, várta,

És fodros habja többé nem dalolt.

Ködös, borongós, néma éjszakákon

Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hullott tündér-könnyekből

Lettek a fényes igazgyöngy szemek...

Az  álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.

"Az ember sosem szűnik meg álmodni...
Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek,
de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat,
ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz..."
(Paulo Coelho)Szavak... álmok...

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.

/Reményik S./

Hol lakik a boldogság?     Mi a boldogság? 

Számtalanszor leírjuk ezt a szót, boldogság,  szeretet,....  De mit is jelentenek ezek a szavak? 

   A napokban olvastam Eric Weiner  A boldog zarándok" könyvét. 

Mi kell a boldog élethez?

A szürke kö és a gyémánt


Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

Szerelem

Egy csepp boldogság

és tengernyi fájdalom.

Megéri vajon?

Gondolataim földjén, saját magamban kereslek,

s ott talállak meg, hol szavaidból világok születnek,

hol az érzések pillangószárnyon messze repülnek,

hol álmaink tengerén, a szeretet fénye melegíti

Szeretlek téged,

mint szomjazó virágok

a hűs cseppeket...

…

Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

Akarok! Egy kemény rövidke szó
ebben benne van az egész életem!
E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
e szó miatt még sokat könnyezem.
De történjék bármi,
ha az egész világ fog ellenállni,
vagy ha egyedül is maradok
mindent legyőzve mégis AKAROK!

 

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek
S anyám mellett lassan játszam az éveket
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek
S megértsem a szóbol azt amit lehet.

S végül arra jöttem én a világra,
hogy elhigyjem azt, hogy nem vagyok hiába.

A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.

Friedrich Schiller

r

object width="336" height="295">