Adj már csendességet, lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
veszteségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
teljesíts meg!

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
s romlást valló.

Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
ereszthet-é?

CSILLAGOK  ÖSVÉNYÉN

Kopár, miont sivatag a lelki mező,

ritkán öntözi azt szeretet eső.

Ám szeretet nélkül gyümölcs nem terem,

szívünk kertje kopár és gyümölcstelen.

Égi szeretetre szomjaz a szívünk,

de a világ ilyet nem nyújthat nekünk.

Lelkünk szomjúságtól alél, tántorog,

keblünk bűnviharban szenved, háborog.

Atyánk csendesítsd le keblünk viharát,

hintsd rá szerelmednek fénylő sugarát.

Ma is csodát művel ez a fénysugár,

ne  várjon hiába, aki erre vár.

A szerelmi mágia

Szabályai:

1. Soha, de soha ne küldj varázslatot senkire az illető akarata ellenére!

2. Álmodban se jusson eszedbe, hogy mások kedvesét varázslattal magadhoz édesgesd!

GYERE HOZZÁM!

Ez a varázslat nem egy bizonyos ember szerelmét hozza meg számodra, hanem azét, akire jelenleg a legnagyobb szükséged van.

Holdfázis: újholdtól teliholdig

Nap: péntek

Eszközök: egy vörös és egy fehér gyertya, egy gombolyag vörös fonál, vörös és fehér rózsaszirmok, fehér cukor, egy fehér papírra vörös tollal ráírva a saját neved, egy kis tálka, egy gombostű.

Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
az almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társatlan magányra,
füstre,fényre,ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet,sebet,jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Fivérem Nap és Nővérem Hold
Most újra látlak, hallom hangotok
és megölelném az egész világot

Fivérem Szél és Nővérem Lég
Nyisd ki szemem, hogy lássam,
hogy lássam ami szép
körül ölel ragyogás és fény

Mert Isten része minden földi lény
érzem jóságát és szívem újra él.
Fivérem Nap és Nővérem Hold

CSAK EGYMÁSHOZ

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -

Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -

Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -

Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire elláthatott a szem. Széles nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött távoli hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, kik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat:
- Miért kékek ott túl azok a hegyek?
És az őzanyák emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor:
- Mert ott nincs farkas és nincs róka

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.

 Tündérnek lenni

Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelkem

káprázatal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.

 Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta,
mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.

 Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet. "

/Róth Márta/

Általvetőm virág málházza,
Lábaim ugrós kedvűek,
Kedves súllyal hullott reám
Életemnek késett áldása.

Mosolygó, nagy szememben reszket
Sok-sok boldog látnivaló,
Sok telő kedv és áhitat,
Hogy mindent-mindent újrakezdek.

Ni, mennyi van még a világon,
Örömre-szántak és jövők,
Hopp, hívnak-várnak az utak:
Be szép vagy én új ifjúságom.

Be hazudtam vén teltségemmel,
Be jó az édes habzsolás,
Be sűrű jószág a csoda,
Be jó ember a derült ember.

 Olyan a tündérek lelke, mint a

Dsida Jenő: Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge

Tollas Tibor SZEGEDI BALLADA

Kovács József orvostanhallgató, az 1956-os Szegedi Forradalmi Bizottság elnöke kivégzésének 3o. évfordulójára

Húsz éves volt csak ötvenhatban,
anyjának egyetlen fia.
Legenda őrzi, halhatatlan.
Miért kellett meghalnia?

A Csillagbörtönben kínozták
s kivégezték egy hajnalon.
Titokban tömegsírba dobták,
ne maradjon utána nyom.

Anyja azóta eszét vesztve
-így mondják-egész Szegeden
keresi fiát nappal, este,
utcákon át és tereken

Márai Sándor: Mennyből az angyal

 Szeretném elmondani,
az öröm és boldogság
bennünk lakik,
csak, ki kell tárnunk
celláik ajtajait.
Mert a fájdalom és kín
mellett ott a vigasz.
Könnyeink tükrében
mint a tavasz
duzzadó csírája
várja az enyhülő időt.

Mert a csend
hófehér pelyheiben
dallamok zümmögnek,
az olvadó hóban is
ujjong az üdvözlet,
a majd kinyíló virágok
kelyheiben, illatok özöne
várja mosolyodat
hogy eléd tárhassa
mindazt az örömet,
amit már készít
neked és mindenkinek
a természet ölében
születő isteni szeretet...

Eger.Kisasszony temető.   1944 november 20.-án felgyógyulás után a kórházat elhagyhatja egy 38 éves asszony.Otthon várja két kislánya.Mielőtt azonban haza indulhatna szeretteihez,az oroszok elkezdték ágyúzni a várost.Találat érte a kórházat.A halottakat ebbe a temetőbe temették.A két kislány azóta öreg nagymama lett.A sírt ma már csak én az unoka gondozom,mert ők már annyira gyengék.Ma tettem rendbe.Vissza idéztem magamban azt a pillanatot,amikor már nem volt tovább.Értelmetlen háborúk,értelmetlen halálok és nem marad csak az utódok emlékezete.Azt hiszem ott a sírnál találkoztunk.Az imádság áthidal éveket, időt távolságot.

Emlékezzünk 1956-ra!

Dutka Ákos Ember és Magyar

Ady kérdezte sorsa éjjelén:

Lehet-e az ember, ember és magyar?

Feleltek ti bátor, szent fiúk

Lássuk: A világ most vélünk mit akar?

Vagyunk egy szálig elszánt emberek,

Kiket tiporni tovább nem lehet.

Ha kell még én is Veletek halok

Ha engedtek, Ti szent fiatalok.

Öt nap, s öt véres szörnyű éjszaka

A csillagokba írta szentelt nevetek.

Köszönöm néktek, drága szent fiúk,

Hogy visszaadtátok a csüggedő hitet,

S a barikádok hunyó szent sugarinál

Adynak kiáltsuk szabadon ma már,

Mit az Ég falára vérrel írtatok:

Emberek vagyunk, újra magyarok!

Ha én tündér volnék,
Gyakran varázsolnék,
Csupa jót azoknak,
Akiket szeretek.
Ha tündér lehetnék,
Sokszor énekelnék,
Mindig letörölném,
A hulló könnyeket.
Ha én tündér volnék,
Vigasztalást vinnék,
És felvidítanám
A bús embereket.
Ha tündér lehetnék,
Esténként mesélnék,
És csókkal zárnám le
A fáradt szemeket.
Ha én tündér volnék,
Közeledben élnék,
Hogy mindig vigyázzam,
Összes lépésedet.
Ha tündér lehetnék,
Arany fényben égnék,
És felolvasztanám
A hideg szíveket.

fagyöngy



Bizonyára nem lett volna olyan jókedvű a virágkirálynő ezen a reggelen,
ha tudta volna, hogy mi vár még rá. Még dél sem volt, amikor az úton
haladva
egy kis csoport virágot hall ám, igen élénk beszélgetésbe merülve.
Közelebb lépett és rögtön ezekkel a szavakkal fogadták: "Még szerencse, hogy
itt vagy, királynő
Mond meg, de őszintén! Mit is tartsunk a nővérünkről, ott fenn.
Ő is virág, vagy a fának a része, mert azon él?"
Sóhajtott erre egy mélyet a virágkirálynő, és beismerte: hát gyermekeim,
bizony
magam sem tudom mit is mondjak.

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok sapka is!

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat:Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.

 Életünk során jönnek, mennek az emberek.
Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Felbukkannak valahonnan a kulisszák mögül, s eltűnnek ugyanott.
Jönnek és mennek…
Egy ember van, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Jóban-rosszban maradsz.
„A lelkem a barátom.” Ez egy szamuráj fogadalomból való, a teljes mondat így hangzik:
„Nincsenek barátaim, a lelkem a barátom.”
Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságtól függ.

Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Hol volt, hol nem volt, túl mindenen, élt egyszer egy óriás. Ez az óriás olyan hatalmas volt, hogy az erdő legmagasabb fája is csak a térdéig ért, feje pedig a felhőket súrolta, ám amilyen nagy és erős volt, épp olyan szelíd és jószívű.

Egy szép tavaszi napon, amikor lent üldögélt a folyóparton, kétségbeesett sírásra lett figyelmes. Felnézett, és egy kismadarat pillantott meg az egyik nagy fűzfa ágán.

- Hát te miért sírsz itt ilyen keservesen ? - kérdezte tőle az óriás.

Buksi nagy bánatára a teraszra szokott néhány napja.Furcsa egy teremtés.Őt nem lehet megsimogatni,de neki a lábunkhoz szabad dörzsölődni.Ő egy ilyen cica!Nagyon be akar vágódni,mert az összes egeret amit a környéken megfog felhozza a lépcsőn és hatalmas nyávogásba kezd míg ki nem jövünk.Persze Buksinak is égnek áll a szőre tőle.Megvan kötve így nem tudja elűzni a portáról.A tekintetéből azt lehet kiolvasni:Nézzétek milyen nagy vadász vagyok!-Tessék engem befogadni,nekem helyem van nálatok!Nem tudom télen hogy lesznek el a cinegéim a teraszon,de amíg leesik az első hó,majd kitalálunk valamit,úgy hogy maradhatsz!

Szokásosan indult a nap.Felkelés ,le a boltba ,reggeli készités.Előkészültünk a babgulyás készítéséhez a kertben.A fiúk ahogy kell ,jöttek is ,ne hogy kimaradjanak valamiből.Mindenki tudott valamit segíteni.Délre elkészült(azt hiszem ilyen finomat még sohasem főztem,ennyi ragadt rám a seregből!)Nem emlékszem mikor ültük az asztalt együtt körbe mind a hatan(eddig többnyire helyhiány miatt kellett mindig felváltva enni a konyhában.Jó ez a nagy terasz mert oda kipakolva körbe tudjuk ülni az asztalt,-ja és valaki mindig távolszokott lenni.Most össze jött .Azt hiszem egy apának ez jelenti az igazi boldogságot!!Ebéd után amikor lesúroltam a bográcsot,szólt a legnagyobb fiam:-Apa egy félóra múlva rá érsz?Nem tudtam hírtelen hogy mire gondol,próbáltam elhessegetni hogy még sok dolgom van.De félóra múlva újra szólt:-Apa szeretnék megborotválkozni,megtanítasz?Erre már nem mondhattam nemet(én is gondoltam már rá hogy lekellene húzni az arcáról,de vártam még vele utána úgy is mindig kell borotválkoznia majd.Szóval ma megtörtént az első!Előttem van még mindig amikor megszületett babaként a rózsaszín arca,milyen puha babás volt......most meg.Hiába múlnak az évek ,ez az élet rendje hozzá tartozik a férfivé váláshoz

 Hiányzol kedves,

Mint nappalnak napsugár,

S holdfény az éjnek.



Ölelés repít

Puha angyalszárnyakon

A Mennyországba.




Csókok virága

Egyesíti lelkünket

A Mindenséggel.




Boldogság vára

Bánat tanyájává lesz,

Amikor elmégy.




Örömmel várlak

Vissza karjaimba, ha

Tudom, hogy eljössz...

 Tarbay Ede: A hiú törpe


Törpe ül a gesztenyefán,
vadgesztenye-törpe,
feje barna, a sipkája
zöld és csupa tüske.

Feje fölé esernyőt tart:
- kopp! - kopog a zápor;
lics-locs eső, amint eláll,
lemászik a fáról.

Térül-fordul, tócsát keres,
megy a sáros partra,
megnézi, hogy elég zöld és
szúrós-e a sapka?

Amíg hajlong, zöld sipkája
toccs! a vízbe toccsan,
így bosszúsan tovább sétál,
ma sem tudni, hol van

Valami szépség kell az élethez,

 valami áhítat, művészet kell az élethez,

 valamiben hinni kell!" -

"Valami kincs is kell az élethez!"

Igen,  kincs nélkül nem lehet élni. 

 /Márai/

Ajándék vagy egy világban, mely elfelejtette mi a való és igaz, őszinteséged utat mutat. Egy világban, mely elidegenedett - törődésed utat mutat. Egy világban, mely elfelejtette miben, hogyan s miért higgyen - minden jóban való hited utat mutat.  

LAZÍTS! Lazulj el, mint a rét ölébe simuló virág, s érezd a szellő simogató, lágy fuvallatát! Érezd a csendet, amint bódító szavát hinti, érezd a felhő fodrát, s míg arcodat tekinti a Nap éltető szemével, érezd; Te vagy a Nap szívének minden dobbanása, mely hívogat, éltet természetbe omló létet.

Egy

 asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát az asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet , és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.

 Van úgy az ember,

hogy álmodozni vágyik,

mégsem jut messzebb:

- riasztó úton - csak egy valóságig.

Van úgy az ember,

hogy bár szólalni vágyik,

mégsem jut messzebb:

- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,

hogy bátorságra vágyik,

mégsem jut messzebb:

- bénitó úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,

hogy őszinteségre vágyik,

mégsem jut messzebb:

- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember, hogy építeni vágyik,

mégsem jut messzebb:

-vak sötét úton- csak a rombolásig.

 Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk

Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz


Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek


Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz

S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Volt egyszer egy csoport béka...

... akik versenyezni akartak. 

Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny...

De...

A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.

Ilyeneket mondogattak:

„Oh, de fárasztó!!!

Sosem fognak feljutni!“

Vagy:

„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“

A békák kezdtek lemaradozni...

-Aznap minden a megszokott volt, Barnabás mégis furcsán érezte magát. Reggel éppúgy nyitotta ki a szemét, mint máskor, mégis úgy érezte, hogy nem ébredt fel igazán. Kipislogott az ablakon: kint borús volt az ég. Az ágy azt mondta:- Ne kelj fel, Barnabás, ma ne kelj fel, teljesen fölösleges felkelni.. Ma nem kell menned óvodába. Barnabás elgondolkozott. Csakugyan:miért is menne ma óvodába? De akkor bejött Anya:-Barnabás kelj fel!- mondta. És Barnabás felkelt, bár semmi kedve nem volt hozzá.- Tudod mit?

Móra Ferenc: Levelek hullása

    Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:

    Kergetem a falvelet, hátamon hozom a telet, mosolygós a születésem, lucskos, sáros temetésem.

   
    Hát ez így igaz. Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik, a másikkal a télbe kapaszkodik.  Az egyik szeme mosolyog, a másik szeme sír.

 Mielőtt átengednénk magunkat a lehulló falevelek láttán, az őszi bú-bánatnak...

nézzünk meg egy lehulló falevelet, a csodálatos, varázslatos színeit.. -

és amíg összeszedünk néhány színes levelet, bogyót, gesztenyét az otthonunk díszítésére,      a kezdődő borút otthagyhatjuk egy eldugott bokorban

...

ha megfigyeled az ágakat, hogy a rügyek hogy  álmodják, várják a tavaszt,,,,,,, bennünk is igy alszanak a rejtett képességek,.... várva, hogy előjöhessenek....    segítsenek utunkon.  

Nincs tökéletes ember, de ha belül rendet rakunk, nyugodtak, derűsek leszünk, ez kivülről is látható lesz.     és az elmúlt idő baráttá válik..

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el,
Széles mosollyal csillogóan
Ballagj, vén folyó,
Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.

Túlszökve harag s bitang hír hinárját,
Éhkeselyűk-lakta hegyekből
Ért síkra vized
S örvendezésnek tengerei várják.

Békült tengerek s világok előtted,
Békült órák, békült fájdalmak,
Most már mindenek
Csodákká nőttek és megszentelődtek.

Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála,
Mert benned van az Élet immár
S megbékült szived
Istennek áldott, terhes szűzleánya.

 Az Enlakai Egyház ősi székely betűkkel írt fölirata. 

 Georgius Musnai. Csak egy  az Isten.

Hogy ki volt az említett Musnai György,  és mikor készült a fölirat, talán örök titok maradt volna, ha a kérdésre az egyház mennyezetén lévő több latin fölirat egyike teljesen határozott megfejtést nem szolgáltatna,..

magyarul.. 

 -

"Ezt egyházat , mely a kegyetlen tatárok dúló kezei által 1661-ben hamúba dőlt, s a jenlakai /ma enlakai/ és martonosi lakosok jótéteményéből és isten iránti kegyes buzgóságából  az egy igaz isten tiszteletére mennyezettel fedeztetett, festői mesterséggel diszesiti 1668-ban Musnai György, Árkosi  János lelkipásztorsága idejében.    

Musnai György , mint nevéből is következtethetjük Musnára való székely volt, a magyar és székely népnél oly kedves és maig is divatos tulipantos modorban saját és népe izlése szerintlegdiszesebben kifestette.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,

hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.(Weöres Sándor)

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Ha az elmét hatni hagyjuk, erős; de ha indulat foglalta el, akkor az parancsol és el van némítva az elme.

Minadannyian keresők vagyunk. Lehet, hogy a régen elveszített boldogságot, belső békét keressük,    talán magunk sem tudjuk, mi az amíre vágyunk.   Vannak pillanatok, amikor világosan érezzük, szükségünk van valamíre.....    

 A jóga gyüjtőfogalom, egységet jelent.    

A jóga egész tudománya abból az igényből fakad, hogy az ember választ akar kapni léte alapvető kérdéseire:

Ki vagyok? Honnan jöttem? Merre tartok?
Miért vagyok itt?

 Életünket a sors istennői irányítják, azaz a Párkák, akiket szerencse és végzet néven is szokás emlegetni. E három istennő hatalma minden más isten hatalmát felülmúlja, a kezük mindenhova elér. Nincs olyan dolog, természeti és társadalmi esemény, történés a világon, amelynek ne volna meg a maga sorsa. A Párkák fonják, szövik és vágják el életünk fonalát, tőlük függ, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, milyen örömök várnak ránk.

A Párkák színe a fehér, a vörös és a fekete.

Lennék fa ha levél volnál,

Karjaimban elringanál,

 Lennék föld ha virág volnál,

Gyökereddel kapaszkodnál

Ha föld lennél és én az ég

Én a keret te meg a kép,

Ha csillag lennél az éjben,

Csak néznélek egész éjjel

Ha hold lennék, te holdsugár,

Ezüsthíd lelkem mély taván

Szél lennél, én homok volnék,

Veled égbe kapaszkodnék

Ha az égben felhő volnál,

Lágy esővel megáztatnál

Esőcseppek a virágon,

Igazgyöngyök az orcádon

/Scheffer János/

Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán? Az én válaszom: igen. Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed, ha az életútad úgy hozza, hogy el kell válnotok,  , elengeded,...Képtelen leszel elfelejteni, mert nem láthatod többé, , nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem, mert képes vagy lemondani róla, elengedni. Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy, mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked csillog a szeme, akkor csak téged szeret.

A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:
ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak.

Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!

 /Szepes Mária/

Tündér

Azt mondják,
tánca könnyű,
mint levelek hajlása,
alakja áttetsző,
remegő pára,
hangja örömdúdoló,
bársonyban bújdokló
kacagása
bánatát elrejti,
hogy senki ne lássa,
de érezd,
lágy simogatása
átölel
észrevétlen,
magához vonz,
semmi baj ne érjen,
fájdalmad enyhül,
bánatod felröppen
csendben,
mert e tündér
ott lakik
benned-bennem,
csak arra vár,
hogy észrevegyék
önzetlen, tiszta
szeretetét…

Minden nap ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

 Ott, messze fenn északon

túl gomolygó ormokon

ott, ahol a madár se jár,

lakik egy Tündér és kedvesére vár.

Minden reggel ablakhoz suhan,

s tekint világok elé

bejár eget, földet, poklokat,

de kire vár, nem lelé.

Kezét nyújtja, hátha jön--

éneke hegyeknek köszön

ajkán mosoly, mert remél -

napra nap, éj éjre kél.

Nem fárad minden nap kelni fel,

hinni erővel: a nap közel,

mikor megnyílik a felhők óceánja, s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

 Mindenki hisz abban az anyjától hallott kedves mesében, hogy él valahol egy jó tündér, aki kitartón figyel bennünket, és egyszer majd eljön. Ágyba bújunk könnyes szemmel, keserűséggel a szívünkben, szipogva, és amikor másnap feléberedünk, ott ül az ágyunk szélén.És akkor egyszerre minden jobbra fordul. Én még ma is hiszek ebben a mesében, és egyre várom a tündér érkezését.Olykor félálomban hívtam is, sóhajtoztam utána, de hát megértem, sok lehet a munkája, az egész világ őt várja.

Két farkas.

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erõszak, önsajnálat, bûntudat, harag, kisebbrendûség, hazugság, hamis büszkeség, felsõbbrendûség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és a hit.

Két súlyosan beteg ember feküdt a kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról.

Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy el kezdte közvetíteni  a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.

AZ ELTÉVEDT BÁRÁNYKA

Volt egyszer egy szegény embernek két szép kis leánya és egy fehér
selyemszőrű báránykája. Egyebet sem tett a két kis leány, csak egész nap
játszadozott a báránykával. Sárga selyemszalagot kötöttek a nyakára,
csilingelő csengőt aggattak rá. Aztán kivitték a mezőre legeltetni. Nagyon
boldog volt a szegény ember, a két kis leánya és a fehér, selyemszőrű
bárányka is. De egy nap nagy baj történt. Óriási vihar volt. Tépett, zúzott
maga körül mindent.

 És ez volt a hetedik éjszakája Salamon nagy szerelmének.

Különösen halk és csodálatosan szelíd volt ez éjjel a király és Szulamit szerelme. Mintha valamilyen merengő fájdalom, félő szégyenkezés, halvány sejtés borította volna könnyű árnyát szavaikra, csókjukra, ölelésükre.

Szulamit kinézett az ablakon, az égre, ahol az est már diadalmaskodott az alkony pírja felett, és tekintetét egy fényes, kéklő csillagon pihentette meg, amely szelíden és lágyan reszketett.

 Mert mi a csoda?

Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad, s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér; amikor "meglátjuk" a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak látjuk őket amik valójában; amikor nem titkoljuk érzéseinket, s ha kell utat engedünk a könnynek, vagy éppen engedjük, hogy az öröm érzése töltsön el bennünket; amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az ő szíve titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér, s megsimogatja őt.

 Reggel, amikor egy új videót szerettem volna feltölteni, sikerült az eddigieket "elvarázsolni"   Amit tudtam,  újból  feltettem. . Köszönöm az eltüntetett videókhoz  írt szép hozzászólást, megjegyzést.   Elnézést....  

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan szomjam ő.

Örökfriss illatpárna, amelytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, amelyből
fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,
rombolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet örökkévaló!

 SZÁZSZORSZÉP TÜKRÖCSKE

Volt egyszer egy szomorú, halvány királyné, aki mindig sírt és búslakodott. És egy nap kisleánya született a búsarcú királynénak, aki olyan csúnya volt, hogy mindenki megijedt tőle. Még a közelébe sem mertek menni.
- Oh, Istenem, mitől olyan csúnya a kisleányom? - siránkozott a királyné.
De senki sem tudott neki erre választ adni. Végre egy nap jött egy hófehér szakállú öregember, aki nagy bölcs hírében állt, és ezeket mondta:
- Megmondom én, királyasszonyom, hogy mitől olyan csúnya a kisleányod, de csak akkor, ha nem haragszol meg érte.

 Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
Ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét.

A kincses Erdély öléről ered le,
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország,
S tört lobogóját lengeti neked,
Mely fátyolos, mint ez októberest.

De még lobog, és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!

 Szerelemisten:
Te vagy a Szentség ezen a földön.
Szerelem-Isten:
A szívemet neked őrzöm.
Te vagy a világ örök meséje.
A mi szerelmünknek Te vagy az eleje,Te vagy a vége.
Belőled indul minden szépség.
Égő oltárod minden reménység.
És visszatér hozzád a Halál.
Te állsz a bölcsőnél és a ravatalnál.
Mégis az ember megtagad Téged.
Bocsásd meg neki, ha ellened vétett.
Bocsásd meg neki, hogy törpe a lelke,
Hogy nem elég szent a szerelemre.
Ha a szentséged porig alázza és prófétáidat
Röhejjel űzi ki a világba,
Bocsásd meg neki, hogy olyan gyenge,
Hogy bár szeretne, imádni nem mer:
Bocsásd meg neki, hogy csak ember.

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek.

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: “A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.

Élt egyszer egy kisleány, aki mindig nagyon magányos volt.
"Különös
gyermek", mondták a nagyok - "buta és nem szereti a lármát",
mondták
a kicsik és ezért senki sem játszott vele. Biztos azt
gondoljátok, hogy
emiatt nagyon unalmas és szomorú élete volt ennek a
kisleánynak. Hát,
egy kicsit szomorú volt ugyan, de unalmas nem, mert a
kisleány sohasem unatkozott. Mindig sok gondolat jött hozzá látogatóba, ő látta
is ezeket a gondolatokat és beszélt velük, mintha
élőlényként előtte
állnának.

Történt, hogy egy egyszerű asszony hátán gyermekével , eltévedt a jól ismert erdőben.
Ahogy tévelygett, a sűrűben , egyszerre egy barlang nyílt meg közvetlen előtte és megszólalt egy hang: Ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom arra hogy örökre gazdag és boldog légy.
Kérdezi az asszony a hangtól: és mondd mit kellene tennem mindezekért?
Csak lépj be és válogass a kincsekből kedvedre annyit amennyit elbírsz mert csak neked és csak most vannak a teremtésben.

 Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!


jó reggelt,, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!

"Ha szeretsz, add a kezed, és ne
kérdezd, hogy ki vezet.
Ne kérdezd, hogy hová megyünk,
csak azt akard, hogy örökké együtt
legyünk."

" 

Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra,......

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Victor Hugo /fordította: Nemes Nagy Ágnes/

Szeretsz-e, hogy szellő vagyok
s holdvilág mely sápadtan ragyog
csöndes patak, mely forrásból ered
apró gyöngyszem, mely kagylóban terem
kicsi kavics a vadvíz árban
csiszolva gömbölyded formára
szeretsz-e, hogy szótlan vagyok
mint a szikla a hegyoldalon
elmereng szívem a természet dalán
s halk énekén a madár népnek
ciripelésén réti tücsökzenének
szeretsz-e, hogy más vagyok
nem úgy teszek sokszor
ahogyan Te akarod
szeretsz-e azért, mert szeretlek
vágylak folyton s kereslek
szeretsz-e, mert Tiéd vagyok
s életemet Neked adom

 Tudnod kell, hogy amikor a Jó Isten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta a négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet.
Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jó Isten.
Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

Az őrzőangyalok segítenek, kísérnek utunkon. Sokszor talán észre sem vesszük, máskor pedig egészen nyilvánvaló lesz. Legyünk mi is angyalai egymásnak. Keressük, hol és hogyan tudunk jót tenni a másik embernek. És örüljünk együtt a másik örömével, akkor is, ha nem veszi észre, ki volt az angyala az adott esetben

Gyilkos tó legendája:

 Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is.

 Hisz még mindig arra vágyom, hogy itt legyél mellettem,
és, hogy kedves, szerelmes szavakat suttogjál nekem.
Hiszen emlékszem még, s oly tiszta minden egyes kép,
hogy mellettem vagy, s szívedben hozod nekem a békét.

Kérlek ne menj még, hisz csak veled érzem a boldogságot,
s melletted minden egyes percet, oly csodálatosnak tartok.
Mikor szemed szemembe néz, s kezeddel fogod két kezem....

  

Az éj sötétjében, amikor álmot látsz,
nem hallassz mást, csak a szív szavát.
Próbálja felnyitni a szemed, hogy lásd,
előtted van minden, csak egy karnyújtás.
S ha észreveszed, kitárul előtted a világ,
s mindenki neked ontja öszinte mosolyát.

Akkor te is rájössz, hogy hallgatni nem szabad,
állj a világ elé, s kiáltsd azt, ami szívből fakad.
Sokkal jobb érzés lesz, ha meghallják szavad,
örökké nem bújhatsz el, vállalnod kell önmagad.

 

Az Egyfejű Királyfi elment a Hétfejű Sárkányhoz, és így szólt hozzá:

- Otthon a gyűlésen arról beszélgettünk, hogy miért van neked hét fejed. Amikor nekünk csak egy van! Nos?

- Így születtem – felelte a Sárkány jóindulatúan. – Nekünk, sárkányoknak hét fejünk van.

- Ez nem mentség – replikázott a Királyfi. – Sőt annál rosszabb rád nézve. Mert ha szerezted volna valahol azt a rusnya hét fejedet, akkor ezt talán mi is megtehetnénk. De így reménytelenül egyfejűek maradunk mindörökre!