Kormorán : Add nekem

Add nekem a szíved,
add nekem, hogy fájjon -
Nyújtsd felém két kezed -
kezemre rátaláljon.
Add nekem a mosolyod,
szemedben magam látom -
Ami jó volt, ami szép,
fiainkra szálljon.

Adj utat, mely elvezet,
a végtelen határig -
Add nekem a szót,
mely mindent megvilágít.
Add nekem a vágyat,
mely velünk kivirágzik -
Adj nekem egy szelíd estét,
egy fényt, mely messze látszik.

Ahol a végtelen Földre letérdel a Nap -
ott megtalálod a vágyaidat -
Ott kévékbe rakják az Ég melegét:
ott jó, ami jó - ott szép, ami szép.

v

Egyszer egy püspök katedrálist építtetett. Nagy templomot, égbe nyúló tornyokkal, faragott kövekből. Dolgoztak a kőművesek nap- nap után a mérnökök irányításával. Az emberek látták, hogyan nő ki a földből egyik hónapról a másikra egy lenyűgözően hatalmas templom.

Amikor a falak már álltak, s a tetőt is fölrakták, a belső díszítésre került sor. A püspök úgy gondolta, hogy a templom elején, a kelet felé eső részen két nagy üvegablak lesz: tele színes üvegekkel, melyek a keresztény hit fontos történeteit, tanításait ábrázolják, hogy a szegény, egyszerű nép, akik közül sokan nem tudnak olvasni, szintén megismerhessék a Biblia történeteit.

Fehér gyertyafénnyel égő...

Rég volt, gyermekkort idéző.

Angyali szárnyon érkezett,

szent karácsony, köszöntelek!

Te mindig örömet hozó,

soha el nem halványuló,

fellobbanó zsarátnok -láng,

dicsérettel telve a szánk.

Énekbe költözött öröm,

fenyőillatú fényözön.

Varázsod megérint titkon,

hűlt léleknek meleg otthon.

Adj csodákat látó szemet,

gyertyafényen túl az eget...

Új élet  teremtő csendjét,

bíborszínű  végtelenjét

Kiss József:

 

Bermann Róza, a költő felesége.

AJÁNLÁS

Hamupipőke! Mákot szemeltünk,
És elmult lassan az idő felettünk.

Egy véka hamu s egy itce mák,
Ilyen az élet, ennyi a világ!

Öreg idő már, de a princ cipője
Illik ma is még és nincsen elnyűve.

S tetszik, nem tetszik gonosz mostohádnak:
Ma is neked van a legparányibb lábad.

S arcod, miként a telihold világa,
Ma is oly szendén tekint a világba.

S lelked oly édes, olyan megadó -
Ennyi szelidség, jóság mire jó?

- Voltál nekem hű, édes cimborám,
Öröm reggelén és gyászok torán.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Béke szálljon minden házra
Kis családra, nagy családra
Karácsonyfa fenyőága
Hintsél békét a világra.

"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"
/Wass Albert/