Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk

Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy

Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz


Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek


Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz

S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Volt egyszer egy csoport béka...

... akik versenyezni akartak. 

Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny...

De...

A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.

Ilyeneket mondogattak:

„Oh, de fárasztó!!!

Sosem fognak feljutni!“

Vagy:

„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“

A békák kezdtek lemaradozni...

-Aznap minden a megszokott volt, Barnabás mégis furcsán érezte magát. Reggel éppúgy nyitotta ki a szemét, mint máskor, mégis úgy érezte, hogy nem ébredt fel igazán. Kipislogott az ablakon: kint borús volt az ég. Az ágy azt mondta:- Ne kelj fel, Barnabás, ma ne kelj fel, teljesen fölösleges felkelni.. Ma nem kell menned óvodába. Barnabás elgondolkozott. Csakugyan:miért is menne ma óvodába? De akkor bejött Anya:-Barnabás kelj fel!- mondta. És Barnabás felkelt, bár semmi kedve nem volt hozzá.- Tudod mit?

Móra Ferenc: Levelek hullása

    Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:

    Kergetem a falvelet, hátamon hozom a telet, mosolygós a születésem, lucskos, sáros temetésem.

   
    Hát ez így igaz. Az ősz az egyik kezével a nyárba fogódzik, a másikkal a télbe kapaszkodik.  Az egyik szeme mosolyog, a másik szeme sír.

 Mielőtt átengednénk magunkat a lehulló falevelek láttán, az őszi bú-bánatnak...

nézzünk meg egy lehulló falevelet, a csodálatos, varázslatos színeit.. -

és amíg összeszedünk néhány színes levelet, bogyót, gesztenyét az otthonunk díszítésére,      a kezdődő borút otthagyhatjuk egy eldugott bokorban

...

ha megfigyeled az ágakat, hogy a rügyek hogy  álmodják, várják a tavaszt,,,,,,, bennünk is igy alszanak a rejtett képességek,.... várva, hogy előjöhessenek....    segítsenek utunkon.  

Nincs tökéletes ember, de ha belül rendet rakunk, nyugodtak, derűsek leszünk, ez kivülről is látható lesz.     és az elmúlt idő baráttá válik..

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

Sodridnak hurcás, száz emlékét lökd el,
Széles mosollyal csillogóan
Ballagj, vén folyó,
Ballagj, életem, csöndes hömpölyöddel.

Túlszökve harag s bitang hír hinárját,
Éhkeselyűk-lakta hegyekből
Ért síkra vized
S örvendezésnek tengerei várják.

Békült tengerek s világok előtted,
Békült órák, békült fájdalmak,
Most már mindenek
Csodákká nőttek és megszentelődtek.

Tükrözd a Napot, duzzasszon a hála,
Mert benned van az Élet immár
S megbékült szived
Istennek áldott, terhes szűzleánya.