Reggel, amikor egy új videót szerettem volna feltölteni, sikerült az eddigieket "elvarázsolni"   Amit tudtam,  újból  feltettem. . Köszönöm az eltüntetett videókhoz  írt szép hozzászólást, megjegyzést.   Elnézést....  

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan szomjam ő.

Örökfriss illatpárna, amelytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, amelyből
fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,
rombolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet örökkévaló!

 SZÁZSZORSZÉP TÜKRÖCSKE

Volt egyszer egy szomorú, halvány királyné, aki mindig sírt és búslakodott. És egy nap kisleánya született a búsarcú királynénak, aki olyan csúnya volt, hogy mindenki megijedt tőle. Még a közelébe sem mertek menni.
- Oh, Istenem, mitől olyan csúnya a kisleányom? - siránkozott a királyné.
De senki sem tudott neki erre választ adni. Végre egy nap jött egy hófehér szakállú öregember, aki nagy bölcs hírében állt, és ezeket mondta:
- Megmondom én, királyasszonyom, hogy mitől olyan csúnya a kisleányod, de csak akkor, ha nem haragszol meg érte.

 Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
Ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét.

A kincses Erdély öléről ered le,
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország,
S tört lobogóját lengeti neked,
Mely fátyolos, mint ez októberest.

De még lobog, és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!

 Szerelemisten:
Te vagy a Szentség ezen a földön.
Szerelem-Isten:
A szívemet neked őrzöm.
Te vagy a világ örök meséje.
A mi szerelmünknek Te vagy az eleje,Te vagy a vége.
Belőled indul minden szépség.
Égő oltárod minden reménység.
És visszatér hozzád a Halál.
Te állsz a bölcsőnél és a ravatalnál.
Mégis az ember megtagad Téged.
Bocsásd meg neki, ha ellened vétett.
Bocsásd meg neki, hogy törpe a lelke,
Hogy nem elég szent a szerelemre.
Ha a szentséged porig alázza és prófétáidat
Röhejjel űzi ki a világba,
Bocsásd meg neki, hogy olyan gyenge,
Hogy bár szeretne, imádni nem mer:
Bocsásd meg neki, hogy csak ember.

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek.

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: “A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.