Tündér

Azt mondják,
tánca könnyű,
mint levelek hajlása,
alakja áttetsző,
remegő pára,
hangja örömdúdoló,
bársonyban bújdokló
kacagása
bánatát elrejti,
hogy senki ne lássa,
de érezd,
lágy simogatása
átölel
észrevétlen,
magához vonz,
semmi baj ne érjen,
fájdalmad enyhül,
bánatod felröppen
csendben,
mert e tündér
ott lakik
benned-bennem,
csak arra vár,
hogy észrevegyék
önzetlen, tiszta
szeretetét…

Minden nap ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

 Ott, messze fenn északon

túl gomolygó ormokon

ott, ahol a madár se jár,

lakik egy Tündér és kedvesére vár.

Minden reggel ablakhoz suhan,

s tekint világok elé

bejár eget, földet, poklokat,

de kire vár, nem lelé.

Kezét nyújtja, hátha jön--

éneke hegyeknek köszön

ajkán mosoly, mert remél -

napra nap, éj éjre kél.

Nem fárad minden nap kelni fel,

hinni erővel: a nap közel,

mikor megnyílik a felhők óceánja, s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

 Mindenki hisz abban az anyjától hallott kedves mesében, hogy él valahol egy jó tündér, aki kitartón figyel bennünket, és egyszer majd eljön. Ágyba bújunk könnyes szemmel, keserűséggel a szívünkben, szipogva, és amikor másnap feléberedünk, ott ül az ágyunk szélén.És akkor egyszerre minden jobbra fordul. Én még ma is hiszek ebben a mesében, és egyre várom a tündér érkezését.Olykor félálomban hívtam is, sóhajtoztam utána, de hát megértem, sok lehet a munkája, az egész világ őt várja.

Két farkas.

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erõszak, önsajnálat, bûntudat, harag, kisebbrendûség, hazugság, hamis büszkeség, felsõbbrendûség és az ego.
Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és a hit.

Két súlyosan beteg ember feküdt a kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról.

Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy el kezdte közvetíteni  a másiknak, hogy mit lát az ablakon át a kinti világból.

AZ ELTÉVEDT BÁRÁNYKA

Volt egyszer egy szegény embernek két szép kis leánya és egy fehér
selyemszőrű báránykája. Egyebet sem tett a két kis leány, csak egész nap
játszadozott a báránykával. Sárga selyemszalagot kötöttek a nyakára,
csilingelő csengőt aggattak rá. Aztán kivitték a mezőre legeltetni. Nagyon
boldog volt a szegény ember, a két kis leánya és a fehér, selyemszőrű
bárányka is. De egy nap nagy baj történt. Óriási vihar volt. Tépett, zúzott
maga körül mindent.

 És ez volt a hetedik éjszakája Salamon nagy szerelmének.

Különösen halk és csodálatosan szelíd volt ez éjjel a király és Szulamit szerelme. Mintha valamilyen merengő fájdalom, félő szégyenkezés, halvány sejtés borította volna könnyű árnyát szavaikra, csókjukra, ölelésükre.

Szulamit kinézett az ablakon, az égre, ahol az est már diadalmaskodott az alkony pírja felett, és tekintetét egy fényes, kéklő csillagon pihentette meg, amely szelíden és lágyan reszketett.

 Mert mi a csoda?

Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad, s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér; amikor "meglátjuk" a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak látjuk őket amik valójában; amikor nem titkoljuk érzéseinket, s ha kell utat engedünk a könnynek, vagy éppen engedjük, hogy az öröm érzése töltsön el bennünket; amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az ő szíve titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér, s megsimogatja őt.