Ezen az áldott estelen,
Mikor a hold aranyja
Végigcsókolja nesztelen,
Mint csecsemőt az anyja,
Végigsuhanja csendesen
Az álmodó világot,
Húnyt szemmel én emlékezem:
Édes gondolni rátok,
Sok messzi messzi kedvesem,
Ti szép, komoly barátok.

Cirmos felhőn nyújtózkodik
A bolyhos, álmos égbolt.
Már botladozva bújdosik
A lomb között a kék hold:
Elnyúlok én is. Oly nehéz,
Lebillenős a pillám.
Félálom önt el, mint a méz,
És hintál, mint a hullám.
Kialszik az emlékezés,
Mint ablakon a csillám.

 

Élt egyszer egy kisleány, aki mindig nagyon magányos volt.
"Különös
gyermek", mondták a nagyok - "buta és nem szereti a lármát",
mondták
a kicsik és ezért senki sem játszott vele. Biztos azt
gondoljátok, hogy
emiatt nagyon unalmas és szomorú élete volt ennek a
kisleánynak. Hát,
egy kicsit szomorú volt ugyan, de unalmas nem, mert a
kisleány sohasem unatkozott. Mindig sok gondolat jött hozzá látogatóba, ő látta
is ezeket a gondolatokat és beszélt velük, mintha
élőlényként előtte
állnának.

 

Történt, hogy egy egyszerű asszony hátán gyermekével , eltévedt a jól ismert erdőben.
Ahogy tévelygett, a sűrűben , egyszerre egy barlang nyílt meg közvetlen előtte és megszólalt egy hang: Ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom arra hogy örökre gazdag és boldog légy.
Kérdezi az asszony a hangtól: és mondd mit kellene tennem mindezekért?
Csak lépj be és válogass a kincsekből kedvedre annyit amennyit elbírsz mert csak neked és csak most vannak a teremtésben.

 Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!


jó reggelt,, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!

 

"Ha szeretsz, add a kezed, és ne
kérdezd, hogy ki vezet.
Ne kérdezd, hogy hová megyünk,
csak azt akard, hogy örökké együtt
legyünk."

" 

Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra,......

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Victor Hugo /fordította: Nemes Nagy Ágnes/

Szeretsz-e, hogy szellő vagyok
s holdvilág mely sápadtan ragyog
csöndes patak, mely forrásból ered
apró gyöngyszem, mely kagylóban terem
kicsi kavics a vadvíz árban
csiszolva gömbölyded formára
szeretsz-e, hogy szótlan vagyok
mint a szikla a hegyoldalon
elmereng szívem a természet dalán
s halk énekén a madár népnek
ciripelésén réti tücsökzenének
szeretsz-e, hogy más vagyok
nem úgy teszek sokszor
ahogyan Te akarod
szeretsz-e azért, mert szeretlek
vágylak folyton s kereslek
szeretsz-e, mert Tiéd vagyok
s életemet Neked adom

 Tudnod kell, hogy amikor a Jó Isten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta a négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet.
Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jó Isten.
Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

 

 

 

 

Az őrzőangyalok segítenek, kísérnek utunkon. Sokszor talán észre sem vesszük, máskor pedig egészen nyilvánvaló lesz. Legyünk mi is angyalai egymásnak. Keressük, hol és hogyan tudunk jót tenni a másik embernek. És örüljünk együtt a másik örömével, akkor is, ha nem veszi észre, ki volt az angyala az adott esetben

 

 

 

 

 

 

Gyilkos tó legendája:

 Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is.