Éveken át, epekedve vártalak,
Rólad szőttem szép, anyai álmokat.
Hónapokig szívem alatt hordtalak,
Nincs szebb érzés, mások bármit mondanak!

Egy fagyos estén, valósággá váltál,
Olyan szép voltál mintha most is látnám.
Életem értelme, évekig voltál,
Csoda volt, amikor először szóltál.

Boldoggá tette életem, a léted,
Te voltál mindenem, s a szemem fénye.
Küzdöttem érted, mint egy anyatigris,
Szebb feladat, az életemben nincs is.




Küzdök érted, amíg, csak szívem dobban,
Sosem szerettelek, ennél jobban!

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így mégegyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

B,Radó Lili      Esti dal

 Lehúnyt szemmel némán hallgatom, ahogy dalol, ahogy zenét ír a szél, az esti szél..

Mikor a délután csak átölel,  a csöndje túl nehéz, sosem múlikel.

És a fájdalom szüntelen a nyomába jár, én a parton várok rád.

És mintha egy híd állna a folyó felett, úgy megyünk tovább.

Ébredj kedvesem, száll a dal,

A hajnal ránk nevet, nem érhet semmi baj..

És ha néha a hűs vízen felhő suhanna át, én  a parton várok rád.

És mintha egy híd állna a folyó felett, úgy megyünk  tovább.

Székely mese     /csángó,  /

Hozzam es járt a lüdérc

A tizennégyi háborúba én tizenhat eszendős vótam. Eppe a mü falunknál állot meg a front. Vaj hét családval béhuzakodtunk a pincébe. Vótak ott vénasszonyok,öregemberek, kicsi gyermekek, mindenféle. Alyan nekem való forma legén csak egy vót. Elkezdett az ingemet kerülgetni. Édesanyám észrevehetett valamit, mert erőst tiltott tölle.  Még azt sem hagyta, hogy beszélgessek véle. Így há, egész nap csak lestük egymást.

 Ott, hol a vágyak az égig érnek,
És a csillagok közt élsz
Megérint a Fény

Ott, hol a bánatod elhagy Téged,
Hol az időd is megáll
Nem megy tovább

Ott várok Rád
Ha erre jársz

Ott, hol eléred a messzeséget,
Hol a pirkadat ránk talál

Ott, hol könnyű a nehézséged
Hol a szeretet vigyáz Rád

Ott várok Rád
Ha majd erre jársz

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire

„Egy tanács: Vigyázz magadra!
Egy kérés: Ne változz meg!
Egy kívánság: Ne felejts el!

Beszélgessünk, mert a szavaknak mágikus erejük van, mert szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, hogy elmondhassam.....

-nagyon fáj.....  kérlek add a kezed

-hogy öröm ért,.....

-hogy reggel a kis sünit nem ütötte el az autó,épségben átment az úton...--hogy szomszéd néni nekem /értem fáradt/ sütött süteményt, 

- és a mindennapokról...

egy könyvben olvastam, sajnos már nem tudom a  könyv cimét, egy vak asszony ült a téren, nyakában egy tábla, BESZÉLGESS VELEM..

Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.