Volt egyszer két jégtömb.

A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást.
Viszonyuk meglehetősen hűvös volt.
Néhány "jó napot", egy-két "jó estét".
Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt.
Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám!
De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről.
Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

ALKONYATKOR

Tünődve állok én

Az est sugárinál,

Midőn a nap sötét
Hegyek mögé leszáll;

Kérdem: ha életünk
Fáklyája majd elég,
Ujabb dicső korány
Reá derűl-e még?

És a vak éj után
Ragyogva kél napunk;
Jelenti: álmaink
Után - feltámadunk.

PATAKNÁL

Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád miért siet
A kedvesem?

Nem tűnik úgy el est,
Nem jő korány,
Hogy itt ne lenne a
Kedves leány.

Boldog te! hallhatod,
- Füzért ha fon, -
Kiről foly édes dal
Az ajkakon;

És aki úgy tudod
Szívtitkait,
Ha tán szerelmével
Mást boldogít:

Mondd, oh, mondd meg nekem,
Kis csörgeteg!

 Tényleg olyan ritkák  a boldog pillanatok?   , kérdezte a csillag..

A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát..   Nem.. nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják,pedig az... -a szív ügye.  Adj nekem egy boldog pillanatot ...

 kérte a csillag...             SZERETLEK!   Nagyon.    Jó éjszakát!  mondta a csillag boldogan. És fejest ugrott, csakhogy fennakadt  a hold szempilláin.

Hamarosan pirkadni fog....

Sokszor olyan terhekként szakadnak a vállainkra,

hogy azt érezzük, beleroppanunk, hogy egyedül ezt már nem bírjuk el.

Reggel, amikor a nap ragyogva kacsint be az ablakunkon, amikor átölel a fény és a  melegség, akkor minden olyan könnyűnek, minden olyan egyszerűnek tűnik. Ám azokon a napokon, amikor szürke, ködös, nyálkás az idő, amikor a felhők eltakarják előlünk a nap  sugarait, olyankor...

[A folytatáshoz kattints ide!

 Mi kell a békéhez..

a levert hangulatot nem venni komolyan..

a jogos panaszt nem melegíteni fel ujra,

nem tenni szóvá, ha a másik hibázik..

nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk..

nem megsértődni egy félresikerült szón..

megtalálni az elismerő szót..

rászorólunak vígasz, betegnek támasz,

becsületesen elismerni a helytelenséget..

nem sajnálni a jó szóra töltött időt..

valakinek kezet nyújtani...

megtalálni a pillanat legfontosabb feladatát..

 A magyar nép ősköltészetének gyökerei a vallás, nevezetesen az őskultusz világába nyúlnak vissza. Az ősök szellemének tiszteletével együtt járt tetteik emlékének megőrzése és felelevenítése. A halotti tor és emléktorok alkalmával elbeszélték a halott nevezetes tetteit, vadállatokkal, emberekkel és elemekkel vívott küzdelmeit. A hadászatban, harcban kiváló hősök, vezetők, fejedelmek, hadvezérek tetteit mesés elemekkel tarkítva, kerek elbeszélésbe, gyakran ritmikus sorokba foglalták és mesélve, dalolva, szavalva adták szájról-szájra.

A fiatalság múlandó, nehéz

megtartani varázsát,

ha megöregszem, látni fogod-e bennem azt,

aki valaha is lehettem?