Görög mese a barátságról...

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap,

  egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész.
- Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
Az esti nap mikor lenyugszik,
Egyuttal fölkel valahol.
Úgy látod: mindig egy a gázló,
Csak rajta más hullám suhan,
Úgy látod: mindig, minden ősz más,
Egy lomb hull mégis lassudan.
Vak éj nyomán a drága reggel,
A szép királykisasszony libeg----
Még a halál is a csalfa látszat,
Új életünket őrzi meg.
Egy ősigazságról beszélnek
Parányi percek, nagy korok:
Halhatatlan az Univerzum
S a végtelen körül forog.

"Sose kételkedjünk abban, hogy gondolkodó, elkötelezett emberek kicsiny csoportjai meg tudják változtatni a világot. Valójában csak ők tudják megváltoztatni."

/ Margaret Head /

Az este zsúfolásig telt metró kocsiból egy idős ember szállt le nehézkesen.

A legtöbben sietősen félre lökték, majd gyors elnézéssel szaladtak tovább, ám ő ügyet sem vetve rájuk, mosolyogva közeledett felém. Csodáltam a huncut fényt a szemében, ha így nézett, akár 20 évet is letagadhatott volna 84 évéből.

object width="336" height="295">

 IRÍGYECSKE

Csengő-bongó meseház aranyos nagy kapuja mögött, tündérpalotában élt egy dúsgazdag kis királyfi, akinek annyi kincse volt, hogy azt sem tudta, mit kezdjen vele. De azért hiába kértek tőle, mindenkinek megtagadta a kívánságát. Morzsát sem adott a kis madárnak, garaskát sem a kéregetőnek, pedig a tündérpalota kapuját egyre rázták.
- Nyisd ki, nyisd ki! - hangzott könyörögve.
- Jaj, nyitnám, nyitnám, de nem találom a zárat - felelte.
Pedig dehogy nem találta, sőt tenyerét szorította rá, nehogy valaki bepislantson.

Tanulságos...

Istennel beszélget egy ember:

Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja AZ egyiket és megengedi AZ
Embernek, hogy betekintsen

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és AZ asztal közepén
Egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik AZ asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
Voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a
kezéhez.

 Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn.
Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be.
Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel.
És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel.

Április és tavasz lévén néhány költőnk áprilisi versének részletével igyekszem felkelteni az érdeklődést a versek olvasása iránt. Remélem sikerül.

" Benned

születtem, édesbús, szeszélyes

Tavaszi hónap, felleges derűs,

Mikor a rétek lelke már fölérez,

S brekeg a vízben száz bús hegedűs."

/ Juhász Gyula /

" Ó, áprilisi út-szél,

Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöld acélrugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,

Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy

Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt mennyi arc van,

Megannyi csúnya harc van"

/ Tóth Árpád /

" Tömjénez a tavasz a légben,

virágos ágon kancsi fény ég.