Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.

Megtörténhet veled is, hogy tűző fényes nappal, álmodsz egy kristálytiszta vizű patakról, annak partjáról.

Érzed amint a szomjúságtól kitikkadt, elhervadt tagjaidnak mozdulatai új életre kelnek a hűs víz érintésétől.

 Mikor a parton a csillogó víz fölé hajolsz, ahol a fák lombjai alatt vadak, madarak egybegyűlnek, a patak tükrében megtalálod magadat.

Ha sikerül, akkor ez a part lesz ezentúl az otthonod, ahová mindennap visszatérsz, s hűs vizébe meríted korsód, hogy frissítő vizét elvihesd azoknak is akik megfáradtak, és szomjúhoznak.

 
Soha ne sírj, ha véget ér egy álom,
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom
.

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények
Én itt leszek, és vigyázok majd rád.

Veled átkelnék az óceánon, s azon is túl
Milyen szép is lenne tán, túl az Óperencián ...
Míg élek hozzád tartozom, ezt biztosan tudom
Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak
A szomorúság úgy sem  tart soká
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag

Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj, hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak

Én itt leszek, míg világ a világ
Veled elmennék egy hosszú útra bárhová ..

 „Mikor valaki megbánt,
csak homokba szabad írnunk,
hogy a megbocsátás szele
eltörölje a szavakat. …

… De ha valaki jót tesz
velünk, véssük kőbe, hogy
senki se törölhesse el!”

 GONDŰZÉSHEZ

mind a kettőt egyszerre kell használni, így elűzhetjük gondjainkat.Ez azért van, mert  a két ábta együttesen harmóniát és lelki békét tükröz. /külön nem szabad megvenni, mert ellenkező hatást válthati ki pl. harag/

szerelmi bájolás:

az 5 gyertyát egy olyan szerelmi bájoláshoz kell használni, ami az örök házasságot segíti, tulipán szirmait szórni közé / a tulipán a lelki sebek gyógyítására szolgál/

 ez a mécses  megfelelő varázsige elmondásával

... 

szerelmes ködfátyolt küld

 akire ráolvassák

 szerelmes lesz a ráolvasóba...

Szeretlek, kedvesem, szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis könnyű termetedet,
Fekete hajadat, fehér homlokodat,
Sötét szemeidet, piros orcáidat,
Azt az édes ajkat, azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése magában élvezet.



Szeretem lelkednek magas röpülését,
Szeretem szívednek tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz és ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod s könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid napfogyatkozását.



Szeretlek, kedvesem, szeretlek tégedet,
Amint embernek csak szeretnie lehet.

,Volt  egyszer egy csacska kisliba, aki az itató felé menet találkozott a gólyával , és beleszeretett a délceg, magas, elegáns madárba. Imádta minden mozdulatát, létét, előkelőségét és nagyon boldog volt, hogy "mindez a jelenés" figyelemre méltatta őt és időt szánt a vele való találkozásokra.
Csakhogy a boldogság rövid életű volt, mert kiderült, hogy a gólyának saját fészke van, ahol gólyáné várja a csemetékkel. Hogy minden szava és tette csak hazugság volt és megtévesztés.

 Paul Fort Évszak-tündérek

A négy évszak négy tündére
énekórát vesz az égbe,
bodros, nedves, zápor, havas,
hogy még szebb dalokat hallhass.

Év elején, most születtek,
ifjúságuk vígan tombol,
rózsás nyelvek, trombita orr,
nagy fekete gyémánt szemek.

Hajuk gyöngy fõkötõ alatt,
lábukon mókusbõr topán,
sál egyiknek sincs a nyakán,
csivognak, mint a madarak.

Tanítójuk az arkangyal,
bámulja tiszta hangjukat
dicséri: mennyei kardal,
hogy még szebben daloljanak.

Vizsgájukat hogy letették,
azon nyomban földre szállnak,
teli velük az erdõ, hegy, rét,
mindenütt õk muzsikálnak.