Ismerek olyanokat, akik mindig a rosszat látják
Ismerek olyanokat, akik szívüket is kulcsra zárják
Nem ismerik azt a szót, hogy: boldogság
Milyen szép lehet az élet! - sajnos ők ezt nem tudják

Pedig szép lehet az életed, de neked is akarni kell!
Megtalálod majd a szerelmet is, de neked is szeretni kell,
hát szeress, hogy téged is szeressenek,
nevess, hogy rád is nevessenek,
örülj, hogy örüljenek neked!

Keresd a szépet az életben, feledd a rosszat a szívedben,
keresd a jót mindenkiben, mert rövid az időd,
s elrepül hirtelen!

Gyémántok ragyognak az ég sötétjében,
közöttük csak egy ragyog fényesen.
Szikrázó fényét megigézve nézem,

Te is látod most-e parányi csillagot,
amely szívembe belopódzott?
Messziről érkezett, szinte képzelet.
Vonz a messzeség és a végtelen.

Lassan pereg az élet minden perce,
várlak akár a csillagot egy este.
Ha itt leszel, akkor haza érkeztél....

Szálló felhővel üzenem néked, 
Hogy rólad álmodom boldog, csöndes éjjel,
Hozzád küldöm szavam .......a suttogó széllel.

Sirató Károly: Szembeszél

Hogyha
fúj
a szembeszél
okos
ember
nem beszél!
Lélekzik az orrán át!
Nagy hidegben
ősz-esőben
így játssza ki
a náthát!

Nálunk e hónapot Szent András havának vagy őszutónak hívták. A Csízió szerint az egészség megőrzéséhez ilyenkor elsősorban a tyúkmonyt (tojást) és mézet kell fogyasztani, de Inni csak módjával és főleg gyógynövények főzetét szabad.  Ebben a hónapban eleink az elkövetkező évszak időjárására a nyers bükkfáról levágott forgácsból következtettek: ha száraz volt, enyhe időt vártak, ha viszont nedvesnek találták, hideg telet jövendöltek.

 
 
Amikor első alkalommal találkoztam hónapjaink magyar nevével egy naptárban, olvasás közben végig pergett előttem egy teljes év.

Láttam a hó fergeteget, ahogy végig száguld az utcákon, AZ olvadó jeget a folyón, a tavasz első óvatos virágait, a hűvös szél által borzolt réteket és legelőket.
Az éledő fákat és bokrokat, ragyogó smaragdzöldbe öltözködve, az életet adó áldott Nap aranysárga sugaraival borított virágos mezőket.
A terméstől roskadozó gyümölcsösöket, az érett kalászokat amint a szélben lágyan hajladoznak.

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, -
Csupán te érintsd, - nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, - ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, - mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadbaroskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

A szitakötő a vizek lakója volt.Vígan úszkált a tiszta vizű tóban,sütkérezett a napfényben,amit a víz- tükör átengedett a mélybe is.
Egy szép napon, amint szokásos útvonalakon úszkált,halk hangokra lett figyelmes:
-Segítség ,segítség!-szólongatta ismeretlen barátait egy vízbe hullott pille.
Kis barátunk nem volt rest ,a segély kérő alá úszott és kemény munkával partra tuszkolta a sárga fekete szárnyú, pompás lepkét. A lepkécske kifújta magát, a nap sugarai felszárították törékeny szárnyát.

Tatiosz

Tartalékok

Mindenböl kettőt tartsunk kéznél, ami az
élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer
annyit ér. Két mosolyunk, két kedves
szavunk legyen egy helyett; megkettőzött
szeretet, türelem, jóindulat az élet min-
dennapos kellékei. A jóból, a kellemesből
tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell
azt osztogatnunk. A természet bölcsen
gondolkodott az egyröl: meg egyet ren-
delt melléje, hogy törékenységétől meg-
óvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit.

http://www.youtube.com/watch?v=sndat31vOiA

Ha kezemet elengeded

Második nap elmentünk Sorrentoba, majd onnan busszal Amalfiba..  

  Amalfi csodálatos.

Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.

Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét.

 Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?